„Hatalmas öröm és büszkeség számunkra, hogy tavalyi évadunk ősbemutatója, Székely Csaba Mária országa című történelni bohózata kapta az idei Kortárs Magyar Dráma-díjat. Gratulálunk! A színdarab színházunk felkérésére készült, társulatunk művészei számára” – közölte a Szegedi Nemzeti Színház.

A Radnóti Zsuzsa Kossuth-díjas dramaturg által alapított díjat ő maga és a díjról döntő kuratórium további tagjai, Lőkös Ildikó dramaturg, Csizmadia Tibor rendező, Németh Gábor író és Nánay István színikritikus ítélte oda Székely Csabának. Az előadás áprilistól ismét látható a szegedi Kisszínházban.

lőször, 2019-ben az Egy piaci nap színpadi szövegének alkotói – Mohácsi János, Mohácsi István, Závada Pál -, illetve Kelemen Kristóf a Megfigyelők című darabjáért vehették át a díjat. 2020-ban Székely Csaba, Schwechtje Mihály, valamint Török-Illyés Orsolya és Hajdu Szabolcs egy-egy művét ismerte el a díjjal a szakmai kuratórium. 2021-ben Spiró György a Sajnálatos események című drámakötetéért, illetve Garaczi László a Veszteg című karanténdrámájáért kapta a díjat.

2022-ben Márton Lászlónak a Bátor csikó című kötetéért, Barabás Olgának és Sebestyén Abának Bódi Attila Lázadni veletek akartam című regényének színpadra adaptálásáért, Dömötör Andrásnak és Bíró Bencének Térey János Káli holtak című regényének színpadi verziójáért ítélték oda a díjat.

Radnóti Zsuzsa így fogalmaz a díjról:

„Amikor átvettem a Kossuth-díjat, már akkor bejelentettem, hogy a díjjal járó juttatásból alapítványt hozok létre annak kapcsán, amely a fél évszázados munkámat végigkísérte: olyan kortárs drámákat, színpadi írásműveket díjazunk, amelyek közéleti tartalmúak, kritikus hangvételűek; tehát történelmi múltunk eddig kibeszéletlen, fájdalmas eseményeiről beszélnek. Vagy olyanok, amelyek kendőzetlenül szólnak a minket körülvevő jelenkori magyar valóságról, és képesek arra, hogy fontos és érzékeny társadalmi jelenségeket fogalmazzanak meg a nagy nyilvánosság erőterében.”

Részlet Alföldi Róbert laudációjából:

„Milyen a jó magyar dráma?

Vagyis milyen a jó dráma?

Vagy akár már menjünk tovább, milyen a jó színház?

Lassan, az évek előrehaladtával rájövök, hogy talán az, amikor olyan sűrűség jelenik meg, olyan sokrétű, gazdag sűrítés az élet velejéről, vagy miről, de végül is igen, arról, mint amikor egy bizonyos nagyon sok karátos drágakő kerül elő a föld alól. Abban a talán pár mm-es anyagdarabban benne vannak az évezredek, benne van a természet mindenféle vihara, benne van a teljesen kiszámíthatatlan szennyeződés, és benne van az, ami egyáltalán nem tudható előre, nevezzük talán sorsnak. Mert igazán az előre nem tudható események, erők hozzák létre azt a bizonyos pár mm-es valamit, ami olyan nagyon elkápráztat bennünket.

Ugyanilyen talán a jó dráma is. Ami ily módon sűríti önmagában azt a bizonyos előre nem tudható történés sorozatot, ami… ami az élet. És ami elkápráztat bennünket.

Székely Csaba ilyen drámákat ír. Ilyen nyelven ír drámákat. Nem beszélnek nála soha nagyon hosszan, de olyan érzésem van mindig, hogy valahol a fiókjában ott van az a változat, amikor nagyon hosszan beszélnek a szereplők, aztán amikor ez készen van, fogja az egészet és mint valami narancsprés, összenyomja, és kifacsarja a velejét, és akkor mi már ezt kapjuk.

(…)”