A Katona József Színház október 15-én mutatja be Ibsen Hedda Gabler című darabját. A Nóra után 13 évvel keletkezett drámát Székely Kriszta rendezte, akit a Papageno kérdezett.
A teljes interjú itt érhető el.
Drámai amazonokról értekezett annak idején a szakdolgozata, amelyben Hedda Gabler is szerepelt. Ennek kapcsán elmondta: “Különleges női alakokat vizsgáltam, akik valamilyen formában eltérnek a megszokottól, az átlagosnak gondolttól és a sztereotípiáktól. Petra von Kant, Nóra, Andromakhé, Phaedra, és igen, Hedda is szerepelt benne. (…) Hedda különleges, szenvedélyes, vad, de közben démonjaival küzd és nem találja a szabadságot. Izgalmas most arról beszélni, hogy léteznek a megszokottól eltérő nők, akik ha belegebednek, akkor sem tudnak a skatulyákba préselődni. Magyarországon hangsúlyos a szándék, hogy a nők minél inkább biológiai rendeltetés szerint működjenek, anyaként és/vagy feleségként definiálódjanak. Ez a darab arról szól, hogy léteznek öntörvényű nők, akik nem tudnak megfelelni a sztereotípiáknak, és akik ha megpróbálják sem képesek az úgy nevezett normális életre.”
Arról szólva, milyen kardinális különbségeket említene a két ibseni női karakter, Hedda és Nóra között, elárulta: “Hősnek olyanokat szoktunk tekinteni, akik valamilyen nagy változást idéznek elő. Nóra, aki változtat a sorsán, egyértelműen ilyen. Zászlóra lehet tűzni, követni lehet őt. Hedda ennek éppen az ellenkezője, teljesen eltér a szokásos nőábrázolásoktól. Amíg Nóra tud, Hedda képtelen mozdulni. Inkább egy feketelyukszerű képződmény, mintsem csillag. (…) Világunk sok szempontból változott, de ugyanolyan is maradt a mű keletkezése óta. A nők szabadabbak, de a belső szabadság és béke megtalálása még mindig bonyolult dolog és mindig is az lesz. Sok esetben azok a kötelező minták, amik alól már mentesültünk internalizálva még inkább toxikusak lehetnek. Mi a szabadság valójában? Ezt a kérdést feszegeti Ibsen ebben a művében is.”
Azt is hozzátette: “A társadalmi folyamatok lassabbak, mint ahova a világ tanult, törvényhozó rétege eljut. Heddának nem zsigeri igénye a szolgálat, amit a nőkkel gyakran azonosítanak. Egyik fő nehézsége, hogy nincs meg benne ez a panel, hogy lesse és várja a férfiak igényeit, kéréseit, jóval függetlenebb, szabadabb gondolkozású. Sokra tartja magát, gyönyörű, talán elkényeztetettnek is gondolhatjuk.
Nagy az önbizalma, ugyanakkor nagy sérülései vannak és maga sem tudja, miért nem boldog.
Ibsen a végtelenségig sűríti az alakot, akit ha ügyesen dolgozunk akkor érzékenységgel és sok titokkal ruházunk majd fel. Hedda a drámairodalom egyik legtitokzatosabb, legnehezebben játszható alakja. Női Hamlet.”