Székely Krisztát, a Katona József Színház rendezőjét a Szolnokon bemutatott Sirály kapcsán kérdezte a Magyar Teátrum. Lapszemle.

A teljes interjú a Magyar Teátrumban olvasható.

Székely Kriszta elsőként arról mesélt, elemző gyermek volt, végigélte és megfigyelte szülei kapcsolatának változásait: „Ők egyszer elváltak, aztán megint összejöttek… Aztán megint elváltak… Úgyhogy szolgáltattak alapanyagot bőven, amit a mai napig használok. Bennem mindig volt egy kis extra kívül állóság. Már gyerekként rá tudtam nézni elég messziről bizonyos dolgokra. (…) Értelmiségi családba születtem, így a tanulás mindig is nagyon fontos volt. (…) Édesanyám pedig nagyon szerette volna, ha balerina leszek. Ő maga is majdnem az lett, ezért nagyon szeretett volna engem ebbe az irányba tolni.”

A rendező 10 évig járt a Balettintézetbe, de a záróvizsga előtt mindenki döbbenetére bejelentette, hogy befejezte. A felvetésre, miszerint a hét és tizenhét éves közötti kor a határok feszegetéséről szól, elmondta: „Erre a Balettintézetben nem volt lehetőség. Ezzel én is most szembesülök csak. Van egy nevelt fiam, aki tizenegy éves és figyelem az ő – amúgy normális- kiskamasz életét és állandóan azon képedek el, hogy nekem milyen életem volt.”

Arról szólva, hogy érettségi után évekig élt Ázsiában, Laoszban, ahol egy saját koktélbárja is volt, úgy mesélt: „Sok emberrel találkoztam és sokat kaptam tőlük. (…) Amiben csalódtam az nem helyhez kötött. Voltak illúzióim például a buddhizmussal kapcsolatban, vártam tőle valamit, már magam sem tudom, hogy mit. Talán én voltam sokkal naivabb. Van bennem egy tempó, ha van egy probléma, azt azonnal meg akarom oldani. Na most, az élet értelmét és hasonló kérdéseket nem lehet ilyen gyorsan megválaszolni, ahogy én ezt húsz évesen elképzeltem.”

Hazatértve a Győzik Show szerkesztő munkatársa és a Celeb vagyok, ments ki innen! vágója majd first AD-je lett: „Nagyon megterhelő időszak volt. Nagyon sokat kellett forgatni és jól kellett tudni ezeket az embereket vezetni, érteni a nyelvüket, a határaikat. (…) Nagyon fontos, hogy hogyan kommunikálsz erőszakmentesen, úgy, hogy közben mindenki a maximumán dolgozzon, amiben aztán a végére időben és minőségben is összeáll egy produkció.”

A Színművészeti Egyetemen Székely Gábor és Bodó Viktor osztályába járt: „Az egyetem már az igazi megérkezés volt. Oda is titokban adtam be a felvételimet. Négy forduló volt. A negyedik egy egyhetes együttélés, ahol első éves színészek kerültek hozzánk, akiknek jeleneteket kellett rendeznünk. Ahogy elkezdtem a színészekkel dolgozni, abban a pillanatban eltűnt az idő és a kérdések, amik addig nyomasztottak. Hazaérkeztem. Egy olyan flow-ba tudtam belekapcsolódni, ami valószínűleg a lényege is a Földön való tartózkodásnak.”

Székely Kriszta azt is elárulta, nagyon nehezen kapcsol ki: „Állandóan kattog az agyam, főleg éjszaka, ezért hatalmas szükségem van rá, hogy az életemnek legyen egy olyan része, akár a családomon belül is, aminek abszolút semmi köze a színházhoz. Jólesik olyan emberek között lenni, akiknek több közük van az élethez, mint nekem.”

Másodikos hallgatóként már rendezhetett és ekkortól szinte egyenes volt az út a Katonába: ” Az első évben a Nóráért, a következőben a Kaukázusi krétakörért, aztán pedig a Platonovért kaptam meg a legjobb rendezőnek járó díjat. (…) Sok olyan rendezői invenció volt, amiről eleinte fogalmam sem volt, hogy fog-e működni, vagy úgy működik-e majd, ahogy én szeretném. Aztán amikor láttam, hogy működik, az hatalmas öröm volt. Ugyanakkor bennem motoszkált az is, amit Székely Gábor mondott miután felhívtam nagy boldogan, hogy legjobb rendezést nyertem. Akkor ő azt mondta, hogy ,,hát jó, bárki tud egyszer félpályáról véletlenül gólt lőni. A kérdés az, hogy amúgy tud-e focizni.” Székely Gábornak nagyon sok jó mondata volt az életemben. Ezek fontos és igaz mondatok. (…) Ne felejtsük el, hogy mindegyik díjnyertes előadásban fantasztikusak a színészi teljesítmények, ami egyértelműen megemeli az én munkám. Rengeteget tanultam a Katona színészeitől. Úgy érzem, hogy óriások vállán állok.”

A szolnoki munkáról, a Sirályról szólva úgy fogalmazott: „A Sirály, erősen szól generációk közti feszültségekről, ellentétekről, egy meglehetősen szélsőséges és bonyolult anya-fia kapcsolaton keresztül. Foglalkoztat, hogy a megérkezett művészek és a fiatal művészek kapcsolata és esélyei egymással szemben, hogyan alakulnak. Ennek szerintem van aktualitása a magyar színházi életben is, de amúgy az életben is. Tehát a fiatalok ambíciói és mondjuk az ő szüleik kiábrándultsága, vagy pozícióféltése, vagy esetenként kapzsisága, hogyan alakítja a fiatal sorsokat. Ezt egy nagyon aktuális dolognak tartom.”

Arról is beszélt, hogy látja magát 5 év múlva: „Rezidens rendezője lettem a Torinói Nemzeti Színháznak, ami azt jelenti, hogy a következő négy évben minden évben csinálnom kell ott egy előadást, meg van egy osztrák színház is, ahol dolgozom. Tehát elindult egy európai irány, ami már egy másik porondon való megmérettetés. Izgalmas, hogy mi fog kisülni belőle. A Katona művészeti tanácsában is benne vagyok, ami szintén egy izgalmas feladat. (…) Az biztos, hogy elkezdett az is foglalkoztatni, hogy ne csak egy-egy rendezéssel, és az azon belüli történésekkel foglalkozzak, hanem egy társulatnak az életével és a színház feladatával komplexebb módon. Elképzelhetőnek tartom, hogy előbb-utóbb vezethet ilyen irányokba is az utam.”

A teljes interjú a Magyar Teátrumban olvasható.