Egyetlen film képviseli Magyarországot a 75. cannes-i fesztiválon: a diákfilmes La Cinef szekcióban szerepel Szelestey Bianka Hajszálrepedés című rövidfilmje, amiben Kurta Niké és Váradi Gergely alakítja a felbomlásban lévő szerelmespárt. A Friss Húson is versenyző filmet Bianka saját élményei ihlették, de a forgatás közben a stáb több tagja is hasonló lelki folyamatokon ment keresztül.

A teljes interjú itt olvasható.

Az író-rendező a Film.hu-nak elmesélte miért vonzza őt a haj, az evés és az emlékezés témája, melyik magyar rendező filmjeiben ismer magára, és hogy mit csinált éppen, amikor jött a hír, hogy utazik Cannes-ba.

A kérdésre, mi volt az első motívum, amiből kiindult a film készítésekor, elárulta: „Az alapötletet négy éve, még az SZFE-s felvételimre írtam, amikor a Szász-Janisch osztályba jelentkeztem. Az első, ami megjelent a fejemben, egy hajszárítós jelenet volt: nagyon szűk közeli egy lányról, ahogy szárítja a haját és repkednek körülötte a tincsek. Az arcának csak kis részleteit látjuk, nem tudjuk még, hogy ki ő, de fájdalmas a tekintete. Körülötte mozgolódik egy fiú, akiről kiderül, hogy egy bőröndöt pakol össze, mert éppen elhagyja a lányt. A filmben ebből a hajszárításból született meg a szakítás pillanata. Az esti rutin közepén az egyikük elhagyja a másikat. (…) Látszólag a semmiből jött, de utólag visszagondolva rengeteg önhazugság és öncsalás előzte meg.”

„Érdekes volt, ahogy a való életünk összefonódott a film készítésével. Az előkészítés, a forgatás és az utómunka alatt én kétszer is kerültem újra olyan szituációba, amiről a film szól, próbálom magamat fejleszteni ezen a téren. De nemcsak én, a stábból többen is átestek hasonlón, nem feltétlenül párkapcsolati téren, valaki önmagában talált hasonló elfojtást. Volt olyan stábtag, aki utána fél évre abbahagyta a munkát, mert 50 évesen rájött, hogy egész életében aláment mások akaratának. Amik itt végbementek, azt igazolták nekem, hogy az emberek tudnak ezzel a lánnyal empatizálni, vagy legalább elgondolkoztatja őket a helyzete” – árulta el Szelestey Bianka.

Arról szólva, hogy Kurta Niké és Váradi Gergely mikor kerültek szóba a főszerepre, kifejtette: „Mindkettőjüket ajánlották, mialatt castingoltunk. A lányra egy egészen más, barna hajú karakter volt a fejemben, aki sokkal törékenyebb, szürkébb. Nikének erős kisugárzása van, néha kicsit hideg, de gyönyörű. Meglepődtem, amikor először ajánlották, elsőre el is utasítottam, mert más volt a fejemben. De hál’ istennek mégis úgy döntöttem, megnézek mindent, amiben fellelhető volt, és a Terápiában például felfedeztem olyan momentumokat, amiket rá tudtam illeszteni a mi karakterünkre. Rájöttem, hogy sokkal kétdimenziósabb lenne, ha eleve egy szürke és törékeny lánynak adom a szerepet, negyed ennyire lenne érdekes. Most már látom, hogy kevesen tudták volna ilyen érzékenységgel életre kelteni. Niké sokszor fél szavakból is értette, hogy mit szeretnék, és azonnal lehetett érezni az apró változtatásokat a játékán. Váradi Gerinél sokkal közelebb volt a valósághoz a szerepe, erről ő is mesélt nekem. Azt mondta, amikor olvasta, rájött, hogy megélt nagyon hasonló helyzeteket. Őt már Niké mellé választottam, hozzá viszonyítva kerestem mindenkit”.

 „Az életszagú momentumokba szeretnék egyre mélyebben ásni, amennyire csak tudok, valós történeteket feltárni azokkal a témákkal kapcsolatban, amik érdekelnek” – tette hozzá.

Cannes-ról szólva úgy nyilatkozott: „Magamtól azt várom, hogy próbáljak fejben végig ott lenni és megélni ezt az egészet, hogy ne szaladjon el mellettem. Szorongok attól, hogyan kell majd viselkedni, képviselni az országot, a stábot, a filmet. „

A teljes interjú itt olvasható.