„Szellemi szabadság és humor nélkül nem megy” – Valentin-napi interjút adott Lukács Sándor és felesége
2021. február 14., vasárnap 10:42
Lukács Sándor és felesége, Mari közel negyvenöt éve élnek boldog házasságban – a csalad.hu készített interjút a házaspárral.
A teljes interjú ITT olvasható.
Lukács Sándor elsőként arról mesélt, Marival 1971-ben találkoztak először, a Madárkák című film forgatásán, ahol az operatőr mellett dolgozott, ő volt a scripter: „Akkor és ott rögtön felfigyeltem a csinos, gyönyörű eredeti vörös hajú lányra, de ő akkor éppen foglalt volt. Négy évvel később a Fészek klubban, az akkori törzshelyünkön futottunk össze újra, emlékeztem Marira a forgatásról. Megörültünk egymásnak, váltottunk pár mondatot, és meghívtam őt a másnapi előadásomra a Vígszínházba. A színház után elmentünk az akkori Halászbástya étterembe, nagyon kellemes hangulatban megvacsoráztunk, és lényegében azóta együtt vagyunk. Mindez 1975. május 9-én, a Győzelem napján történt. Másfél évvel később, 1976. december 24-én délben házasodtunk össze” – írta a csalad.hu.
„Annak, hogy miért éppen karácsonykor keltünk egybe, abszolút prózai oka van: akkoriban annyit játszottam a Vígszínházban, hogy egyszerűen nem volt más szabadnapom” – tette hozzá.
A felvetésre, miszerint az ország egyik legnépszerűbb és legsármosabb fiatal színészével kötötte össze az életét, Mari elárulta, mivel a filmgyárban dolgozott, számára természetes volt, hogy ismert emberekkel találkozik vagy beszélget: „Egyébként az, hogy nem vagyok civil, a későbbiekben nagyban megkönnyítette az összecsiszolódásunkat, olyan szempontból, hogy pontosan tudtam: egy színésznek meglehetősen rendszertelen az időbeosztása.Idővel ehhez a helyzethez is hozzászoktam, ami egyfajta „védekezés” is volt a részemről. Ha egyfolytában azzal foglalkoztam volna, hogy mondjuk egy társaságban ki és hogyan megy oda Sanyihoz és ugrik a nyakába, ha minden ilyen esetből nagy ügyet csináltam volna, akkor valószínűleg meghülyültem volna (nevet). Inkább büszkén a háttérbe húzódtam és azt mondtam: „Imádjátok csak!” A saját nyugalmam és a család nyugalma érdekében ezt nem lehetett másképp kezelni. Ehhez persze kellett az is, hogy legyen bennem egy erős biztonságérzet Sanyi felém irányuló érzelmeit illetően, és ő nem adott rá okot, hogy a bizalmam megrendüljön.”
A kérdésre, akadtak-e hullámvölgyek, nehéz időszakok a házasságukban, Lukács Sándor kifejtette: „Rövidebb mosolyszünetek, összezördülések, veszekedések „természetesen” nálunk is voltak, de komoly válságokra, drámai időszakokra nem emlékszem. (…) Az biztos, hogy az én hivatásom nagyon érzékeny terep, a munkám során rengetegféle hatás ért, ami óhatatlanul kihatott a magánéletemre is, bár én mindig igyekeztem nem hazahozni a színházi dolgaimat, problémáimat. (…) Boldogan élünk, ami persze közel sem jelenti azt, hogy időnként ne kapnánk össze, ne vitatkoznánk, vagy ne adódna nézeteltérés közöttünk, Olyankor sokat számít, hogy mindkettőnknek van humora és öniróniája. Ezek ugyanúgy a harmonikus házasság hozzávalói, mint a toleranciakészség és a szeretet. De még soha nem éreztünk olyan mélységű haragot vagy dühöt egymás iránt, amely megkérdőjelezte volna a házasságunk jövőjét.”
Arról szólva, mi a házasságuk titka, úgy vélekedett: „Azt hiszem, a legfontosabb dolog, hogy egy párkapcsolatban mindkét félnek meglegyen a szellemi szabadsága. Mert gondoljunk csak bele: mikor kezdi el rabként vagy rosszul érezni magát valaki egy ilyen kötelékben? Egyrészt akkor, ha a partnere elnyomja őt, másrészt akkor, ha az illető úgy érzi, hogy szellemileg „kinőtte” azt a kapcsolatot, vagy épp ellenkezőleg, a kapcsolat nőtt túl rajta. De az sem vezet jóra, ha a másikra akarunk kényszeríteni egy olyan életfelfogást, amit ő esetleg nem szívesen tolerál… De ha az előbb említett szellemi szabadság mindkét részről megvan, az nagyszerű, mert olyankor egyik fél sem szorul háttérbe, és a kiegyenlített viszony erősíti a köteléket. Úgyhogy ez a lényeg, azt hiszem. Meg a humor! Ha van humorod, akkor a toleranciakészséged is nagyobb: hamarabb megbocsátasz, és könnyebben elfogadod a másik hibáit.”
Lukács Mari pedig úgy összegzett: „Segítjük egymást, és nagyon vigyázunk-odafigyelünk arra, hogy a másik érzékeny, gyenge pontjai ne sérüljenek meg a kapcsolatunkban. Az összhang rendkívül fontos! Az, hogy négy és fél évtized elteltével is megmaradt a házasságunkban a harmónia.”