2022-ben a Szegedi Szabadtéri Játékok Újszegedi Szabadtéri Színpadán hosszú kényszerszünet után először lesz újra látható hazánkban a SAKK (CHESS) című musical a PS Produkció előadásában június 24-25-én. A látványos előadás egyik főszereplője Szemenyei János többek között arról is mesélt, hogyan élte meg a mögöttünk álló időszakot.
“Szerencsés vagyok, mert annyi a munkám, hogy egyik jön a másik után, gyakran még egymásba is csúsznak.” – kezdte Szemenyei János.
– A pandémia első hullámának legelején még örültem is, hogy „kényszerpihenőn vagyok!” De hamar kiderült, mégsem bírom színház nélkül. És nem feltétlenül anyagi gondok miatt. Egy hét sem telt el, amikor már azon gondolkodtam, össze kellene fognunk minekünk, színházi embereknek, hogy közösen reflektáljunk arra, ami történik velünk a járvány közepette, eddig ismeretlen helyzetben. Így született meg Horgas Ádám szövegével a Kis suttogás című dalom, amelynek online közzétett videó-felvételén 169 magyar színész, rendező és más színházi művész vett részt, ki énekelt, ki egy-egy sornyi prózát mondott.
– A Szegedi Nemzeti Színház művészei is közreműködtek a projektben, akárcsak a SAKK több alkotója. Most, hogy újra beindulhatott a színházi világ, milyen munkák várnak rád?
– Több minden van készülőben, már a nyárra is. Remélem, szeptemberben pedig végre megvalósul az Aranyoskám, a világsikerű film musical-változatának bemutatója a Madách Színházban. Mint a társulat tagja, a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház jövő évadában több szerepre is számíthatok. Időközben pótoljuk a PS Produkció elmaradt előadásait. A legrégebbi sikerünket, a Vámpírok bálját is játsszuk, ami már 2007 óta fut. De a We Will Rock You című Queen-musical is. És természetesen, a közönség újra láthatja a Sakkot is, ami számomra különleges, személyes élmény is…
– A PS Produkció musicaljeiben, melynek producere Simon Edit, művészeti vezetője Póka Balázs, 2007 óta szerepelsz, mindig nagy sikerrel. Hogyan működik a SAKK elsőre talán kissé szokatlannak tűnő témája a színpadon?
– Ha valaki csupán annyit hall, hogy egy nagyszínpadon két ember áll egy kis tábla két oldalán, és léptet pici bábukat, nem feltétlenül érezne ellenállhatatlan kíváncsiságot, hogy megtekintse. Benny Andersson, Björn Ulvaeus zeneszerzők és Tim Rice szövegíró azonban tudták, hogy bizony lehet musicalt írni két világhírű sakkozóról, ami végül a közönségnek, de a szerzőknek is a legkedveltebb musicalje lett. Természetesen, a sakk csak apropó, hogy sorsokat, konfliktusoktól feszülő kapcsolatokat idézzen meg a mű. Hogy miként hat az amerikai és az orosz sakkbajnokra a politikailag megosztott, kétpólusú világ. Kivált az amerikai játékosra, akinek a szerelme átpártolna az oroszhoz.
– Maga a szellemi sport is egyre többeket foglalkoztat. A közelmúltban A vezércsel című világhírű filmsorozat is bizonyította, amit a musical rajongói már tudtak: hogy milyen izgalmas történetek mesélhetők el a táblás játék kapcsán. Téged is magával sodort a sakkőrület?
– Édesapám tanított sakkozni gyerekkoromban, és annál jobban játszom, hogy tudjam a lépéseket. A Queen’s Gambit óta aktívan újrakezdtem, és másfél éve minden nap játszom legalább 5-6 meccset online. Van többféle alkalmazás, amelyek segítségével a világ mindenféle pontjairól mindig lehet találni valakit, aki éppen sakkozni szeretne. Ez számomra olyan, mint másoknak a Facebook-pörgetés. Hihetetlen, hogy mennyire fejleszti a logikát, mennyire be tudom építeni a sakkot, és az élet különböző területein is fel tudom használni. Szóval tényleg nagyszerű játék.
– Mennyiben tesz hozzá ez a sakkszenvedély az előadáshoz, a játékodhoz?
– Majd kiderül a próbákon. Nagyon remélem, hogy visszaépül a szerepbe. Egyházi Gézával, aki az ellenfelemet alakítja, van ugyanis pár jelenetünk a sakktábla mellett. Ilyenkor valóban sakkozni szoktunk. De közben énekelnünk kell, figyelnünk a zenére, úgyhogy csak minimális lépésekkel haladhatunk előre. Olyan jó lenne mégis összehozni.
– Nem az elbizakodott amerikai sakknagymester lesz az első szerep, amelyben láthat a Tisza-parti város közönsége. Milyen élményeket őrzöl Szegedről a korábbi évekből?
– Szeretem Szegedet. A nyáron nem játszottam a városban, de láttam előadásokat. A Dóm téri szabadtéri színpadon azonban négyezer ember előtt fellépni hatalmas élmény. Örökre megmarad az emléke annak a Hair-előadásnak, amelynek az elejére Bereményi Géza írt egy monológot a már öreg, hajléktalan Bukowskinak, akinek úgyszólván a ’flashbackje’ az egész történet Bagó Bertalan rendezésében. Annyira nagyszerű érzés volt ott állni az óriás színpad kellős közepén. Nem volt se zene, se csillogó látvány, csak egymagam. S azon gondolkodtam, hogyan szólítsam meg ezt a temérdek embert úgy, hogy figyeljenek rám. Soha nem fogom elfelejteni…
Forrás: Színház Online, PS Produkció