„Ha magunkba szállunk, és ráébredünk felelősségünk fontosságára, az első lépés az, hogy képesek legyünk kimondani ezt” – mondja Szemenyei János színész, zeneszerző.

A művésszel a járványhelyzet ihlette Suttogás című videójáról is beszélgetett a Magyar Nemzet.

A teljes interjú ITT olvasható.

Felesége is színművész, így mindkettőjüket hasonlóan sújtja a mostani helyzet. A karanténról szólva Szemenyei János elmondta: „Elég paradox. Titkon vágytam már arra, hogy legyen egy kis pihenés – az egyetemi évek óta egyik munka jött a másik után, szerencsére –, de persze nem ilyen áron képzeltem el. Egy ideig élveztem, hogy összefolynak a napok, és a feleségemmel, a gyerekeimmel lehetek anélkül, hogy az ébresztő jelezné, próbára vagy előadásra kell mennem. Végre jutott idő arra is, hogy magammal törődjek, ugyanakkor a szorongás és a kilátástalanság bennem is megfogalmazódott. (…) Nehezebb a helyzete a feleségemnek, Kovács Lottinak, aki a gyes után mostanában térne vissza a pályára”.

Zeneszerzői munkája kapcsán elmondta: „Szerencsére a zeneszerzés működhet személyes érintkezések nélkül is. A zongora ott áll a dolgozószobámban. Az egyetlen hely, ahova kimozdulok, Mészáros László stúdiója, akivel a zenéim hangszerelését készítem idestova tizenöt éve. De ő sem megy sehová, a családjával él bezárkózva. Most is egy musicalen dolgozunk, aminek őszre tűzték ki a dunaújvárosi premierjét.”

Nemrég jelent meg a Kis suttogás című videó, amit már majdnem kétszázezren néztek meg. Erről szólva kifejtette: „Már több ízben jól dolgoztunk együtt Horgas Ádámmal. Úgy éreztem, egy közös dallal újra felvehetnénk a fonalat. Egyetértett a gondolattal, hogy összehozzunk egy közösségi videót, amelyben színészeket szólaltatunk meg, és közösen beszélhetünk arról a súlyos társadalmi problémáról, amelybe kerültünk. Ami jelenleg az emberiséggel történik, az a mi felelősségünk. Ha magunkba szállunk, és ráébredünk ennek fontosságára, az első lépés, hogy képesek legyünk kimondani ezt. Ha először csak suttogva sikerül, az is eredmény. A dal mitikus képpel indul. Majd hangot kap az egyéni őrlődés és a szorongás, amit sokan átélnek a jelen helyzetünkben. De a refrénben megpróbáltunk reményt és jövőképet adni, és a közösség, az egymással való törődés jelentőségére inteni.”

A teljes interjú ITT olvasható.