Szemessy Kinga táncművész: „Ha egy 100 négyzetméteres teremben lehetek, a testemben is megnyílik a tér”
2021. február 17., szerda 07:00
Az L1 egyesület táncosa az idei év legnagyobb kihívásáról és arról is mesélt az L1 Instagram oldalán, hogy éli meg a fizikai jelenléten alapuló műfajok lehetőségeinek átértékelését.
– Mi lesz az előttünk álló év legnagyobb kihívása számodra?
– Nekem a legnagyobb kihívás a döntéshozásban hagyni, hogy ne a ráció és a logika vezessen, hanem a benyomásaim, az aktuális testérzeteim, az intuícióim. Így merni olyan művésznek is lenni, aki nem alkot – vagy legalábbis nem munkából alkot. Máshogyan: megfordítani a ‘cél szentesíti az eszközt’ mondást > ‘az eszköz szentesíti a célt’.
– Hogyan éled meg a hagyományos, fizikai jelenléten alapuló műfajok lehetőségeinek átértékelését?
– A mostani folyamat bennem nem át-, hanem felülértékelődés. Azt érzem, hogy azáltal, hogy néha egy 100 négyzetméteres teremben lehetek, a testemben is megnyílik a tér.
Azáltal, hogy egy transzformációra létrehozott és gyakran arra is használt térben (mondjuk próbateremben) vagyok, én is könnyebben válok valamivé, dobom el az ismertet és a biztonságosat.
A képernyőnél nem az esztétikai képalkotás lehetősége, hanem a hányinger, a szemem égése és a gerincfájdalom az, ami izgat, illetve bemozdít, alternatívák kutatására késztet.
Továbbá látva lenni is sokszínűbb lett számomra: a kijárási tilalom kutyasétáltatása alatt bár félem a rendőri tekinteteket, de vágyom a lakásukba zártakét (legyen az ember vagy macska) – hatalmas improvizatív szólóként élem meg, ha csak fel-le ugrándozok a padkán vagy elbújok egy bokor mögött.
Forrás és még több táncos villáminterjú itt: L1 Instagram