Élmények, emberek, gondolatok. Milyen hatásokra válunk azzá, akik ma vagyunk? A Nők Lapja erről kérdezte Szente Vajkot.

„A rendszerváltás idején kisgyerek voltam, mégis átéreztem a jelentőségét, a változás szakaszait, láttam a szüleimen is, ahogy felszabadult az életük, és ennek hatására kezdtem el érdeklődni a történelem és a politika iránt. Ezeknek a szeretete sokszor visszaköszön a színházi előadásaimban, számtalan darabot írtam vagy rendeztem azért, hogy elmeséljek a történelemből valamit, ami éppen nagyon foglalkoztat” – mesélte a lapnak Szente Vajk.

Gyerekként a futballt játéknak tekintette, de felnőttként már megértette, hogy mennyi mindent ad még: „Azóta végtelenül tudom tisztelni a küzdelmet, ha látom, hogy valaki megdolgozik valamiért, és lenyűgöz a teljesítmény nemcsak a sportban, hanem akár a művészetben is. És a foci ezáltal azt is adta, hogy a teljesítménynélküliséget nem tartom sokra. A sport tanított meg arra, hogy az utolsó utáni pillanatig érdemes küzdeni” – szögezte le az alkotó.

Szente Vajk azt is elárulta, hogy szülei – több mint negyven éve házasok – hihetetlen erős intellektuális szellemben nevelték két testvérével: „Édesapám például tízéves koromban kezembe adta Shakespeare-t, esti meseként pedig Rejtő Jenőt olvasott fel, és ámulva néztem Kabos Gyulát, ahogy játszik a Meseautóban. Ez a nevelés a mai napig tart: már felnőtt voltam, amikor apukámtól megkaptam Barabási Albert-László Behálózva című könyvét, ami arról szól, hogy a hálózatok miként határozzák meg az életünket, a kommunikációs csatornáinkat meg a kapcsolati hálónkat. Sok hasonlóságot találtam a hálózatok és a színházi lét között” – mesélte Szente Vajk, akit lesújt az a szakmai megosztottság, ami mostanában érezhető Magyarországon.

„Ugyanakkor motivál is, feltüzeli bennem a tettvágyat, hogy változtassunk, vagy ha tudok, akkor változtassak rajta. Mert a színházi szegmens, amiben az életem kilencven százalékát töltöm, haragban van, balhézik, nem ért egyet vagy nem beszél egymással, ahelyett, hogy azzal foglalkozna, ami a feladata lenne. Jelesül azzal, hogy a nézőket becsábítsa a színházba” – nyilatkozta a sznínész-rendező.

A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható.