December közepén mutatta be a Budaörsi Latinovits Színház Shakespeare Szentivánéji álom című darabját Fehér Balázs Benő rendezésében. Az előadásban látható többek között Ilyés Róbert, Takács Katalin, Fekete Ádám, Fröhlich Kristóf, Chován Gábor, Hartai Petra, Spolarics Andrea, Laboda Kornél és Dióssi Gábor is.
Hermia szerelmes Lysanderbe, Lysander kívánja Hermiát, Demetrius akarja Hermiát, Heléna szenved Demetrius miatt. Pukk összepipacsozza Lysandert és Demetriust, ezek ketten most már Helénát akarják. Heléna továbbra is szenved. Hermia féltékeny. Pukk egy manó. Titánia és Oberon tündérek. Titániát összepipacsozza Oberon, ezért Titánia szeretkezik egy szamárral. Nem lennék a helyükben.
E kies hazában mutass nekem
Egy oly nagy ravaszt, mint Shakespeare William
Ezt a Cseh-Bereményi szerzőpáros állította, ami igazán nem szép tőlük: egy ekkora döher klasszikust csak úgy leravaszozni, nahát… Viszont igaz, amit állítanak: Shakespeare, amellett, hogy nagy döher klasszikus, és avatott ismerője az emberi léleknek, valamint utóbbi legnemesebb megtestesülésének, a politikának, igenis, hogy ravasz volt, nem kevéssé – és talán épp a Szentivánéji álom a legravaszabb műve. Külön ravaszság, hogy a Szentivánéji, úgy tudja az irodalomtörténet (eme márványba vésett pletykagyűjtemény), megrendelésre született, egy házasság alkalmából, nászajándék gyanánt. Ehhez képest elég cifrákat állít a házasság intézményéről.
Meg az előzményéről, a szerelemről is: elmondja mindennek, leszedi róla a keresztvizet, elmebajnak – gyönyörű, de mégiscsak elmebajnak – állítja be, dilinek, ami kiűzi az emberfiát-, illetve lányát a normális emberek társadalmából, bekergeti az erdőbe, ahol aztán megnézheti magát, mintha csak görbe tükröt tartana elé az erdő. Olyan görbét, hogy szinte visszagörbül egyenesbe – hogy tisztán és világosan lássuk benne önmagunkat. Hogy milyenek vagyunk. Hogy legyünk akár tündérek, akár királyok akár tisztes polgárok, még a szerelem sem képes embert faragni belőlünk, és megszabadítani a csalás és az árulás stigmájától – és úgy biztosíthatjuk magunknak a nyugodt és békés házasságot, ha fegyverrel megyünk leánykérőbe; aztán megfosztjuk házastársunkat minden olyan örömétől, aki vagy ami nem mi vagyunk. Legyünk akár polgárok, akár királyok, akár tündérek – hisz mindnyájan emberek vagyunk.
Ezer szerencse, hogy vannak, akik sem ezek, sem azok, de még amazok sem: csak kérges kezű, kérges agyvelejű melósok, akik a maguk setesuta módján valahogy mégiscsak helyrepofozzák az erkölcsi és érzelmi világrendet; akik képesek felülemelkedni a hatalmi harcokon az eredmény – a színielőadás – érdekében; és megmutatni, hogy a szerelem, minden elmebaj-jellege ellenére, mégiscsak kiérdemli a jutalmát, legyen az halál – vagy taps az előadás végén.
Játsszák: Ilyés Róbert, Takács Katalin, Fekete Ádám, Fröhlich Kristóf, Chován Gábor, Hartai Petra, Spolarics Andrea, Lugosi György, Böröndi Bence, Göndör László, Hajmási Péter, Laboda Kornél, Szőts Orsi, és Dióssi Gábor
Fordító: Nádasdy Ádám
Dramaturg: Komán Attila
Díszlettervező: Devich Botond
Jelmeztervező: Szakos Kriszta
Zeneszerző: Józsa Tamás
Rendező: Fehér Balázs Benő
Fotók: Dömölky Dániel