Élmények, emberek, gondolatok. Milyen hatásokra válunk azzá, akik ma vagyunk? A Jászai Mari-díjas színész hisz abban, hogy a sorsa összefonódott a közönséggel. A Nők Lapja „Hogyan lettem?” sorozatában nyilatkozott erről. Lapszemle.
„Eleinte az ember keresgéli a négylevelű lóherét, meg keresztbe teszi az ujját, hogy szerencséje legyen. Aztán ahogy idősödik, rájön, hogy tulajdonképpen vezetett pályán haladunk, a megpróbáltatásaink lényege pedig az, hogy megerősödjünk” – nyilatkozta Szerednyey Béla a Nők Lapjának.
„A gátfutók izomzata is jobban fejlődik azzal, hogy átugorják a gátakat, mintha csak sík pályán futnának. Így kezeltem azokat a nehézségeket, amelyek a karrierem során értek, elsősorban a vezetőktől, de akár kollégáktól is, hogy ha megugrom őket, erősebb leszek. Amikor elkezdtem asztrológiával foglalkozni – mármint az igazival, nem a bulvárhoroszkópokkal, hogy például holnap reggel becsönget a szerelem, mert éppen úgy áll a Vénusz -, egyértelművé vált, hogy az én utam a közönséggel való sűrű találkozás.
Hiába próbáltam többször ritkítani, más irányba indulni, mindig visszatértem a nézőkhöz. A Páratlan párostól a Macskákon át minden színházban „nagyszériás” előadásokban játszom” – fejtette ki a színművész.
Szerednyey Béla arról is beszélt, hogy a Jóisten a rengeteg buktatón át elvezette egy harmonikus, egymást építő házasságba, nevelt gyerkemeivel a pelenkázástól kezdve az iránymutatásig mindent átélhetett.
Arról is beszélt, hogy a vitorlázás mindig megmentette a problémáktól, az idegességtől, idegbajtól, még a felesleges gyűlölettől is, amikor úgy döntött, megvonja a vállát, mert úgy érezte, szükségtelen harcolnia.
„Huszonöt éves voltam, amikor az apám elment, tehát a kapcsolatunkból főleg a kamaszkori ellenkezés maradt meg: sajnos nem maradt időnk átváltani abba az érettebb szakaszba, amelybe már a nevelt fiam is átváltott, hogy ki tudja mondani, hogy igen, igazad van. (…) Anyámmal viszont sok időnk maradt. Maximalista volt, aki főkönyvelőként – dacára annak, hogy két gyereket kellett nevelnie – hazahozta a tizenöt centi vastag iratokat, és még éjjelig dolgozott. A kötelességtudatomat tőle örököltem” – mesélte Szerednyey Béla.
„Nagyon szeretném azt, hogy ez az ország jó irányba haladjon. Ötvenévesen az Úton című könyvemben fogalmaztam meg egy ideillő, hajós hasonlatot: Ha este a vízen zöld lámpa ég, akkor tudjuk, hogy az előttünk levő hajó jobbra megy. Ha piros lámpa, akkor balra tart. Én nem szeretnék se erre, se arra elkanyarodni. Előre mennék, egyenesen, és azt szeretném, hogy a világ mögöttünk fehér lámpát lásson. Mert az azt jelentené, hogy mi haladunk elöl, és a világ jön utánunk” – fejtette ki a színész.
Forrás: Nők Lapja 2023.12.27 – 74. oldal