Az életét a színjátszásra tette fel, több mint négy évtizedet húzott le a Madách Színházban, most mégis majdnem két lábbal kint van az anyateátrumából. 64 évesen új fejezetet nyit az életében – számolt be a Story Szerednyey Béláról.

„Az idő múlásával egyébként úgy vagyok, mint ahogyan azt Örkény István mondta a legutóbbi rendezésemben: „A legnehezebb kibírni azt az öregséget, ami fiatalságnak áltatja magát.” Ezt nagyon igaznak tartom. Most egy picit hátradőltem, és úgy vagyok vele, hadd szóljon, nézzük meg, mi következik. (…) Kíváncsian szemlélem magamon a változásokat a tükörben. Sajnos a felmenőimet nem láthattam ennyi idősen, mint amennyi most én vagyok, úgyhogy fogalmam sincs, mi vár rám” – fogalmazott a lapnak a színművész.

Nemrégiben azt mondta, hogy mint minden embernek, voltak vargabetűk az életében. Ennek kapcsán most úgy nyilatkozott, leginkább az életvitelére gondolt: „A mértékletességre. Az ételre, az italra, a társasági életre. Bár sosem voltam hedonista típus, aki magánkívüli állapotban fetreng a földön az italtól, mert mindig éreztem, hogy meddig vagyok elviselhető a társaságnak, és mikor vagyok sok egy kicsit. Ilyenkor megszólal a csengő a fejemben, és moderálom magam. (…) Egyszer csak elkezdett unalmassá, egysíkúvá válni számomra az életem, egyfajta társas magányt éreztem, és azon kaptam magam, hogy jobban vágyom az elvonulásra, az egyedüllétre, mint a nagy társasági életre. Ennek már korábban is voltak előjelei, például a balatonfüredi kikötőben a legtávolabbi hajóhelyet kértem magamnak, mert néha szerettem volna egyedül, csöndben lenni.”

Arról szólva, most mire vágyik, elárlta: „Lévén, hogy az én koromban már meg vannak számlálva az ember nyarai, telei, ezért a szabadságra! Arra, hogy szabadon választhassak, a magam ura lehessek, és ne egy katonaságban érezzem magam. (…) 43 évet húztam le a Madáchban, ami időközben musicalszínház lett, én pedig elkezdtem egyre inkább kiöregedni ebből a műfajból. Pontosabban az angol jogtulajdonosok felszólítottak, hogy hagyjam el az egyik sikerdarabot, mert kicsúsztam az előírt korhatárból – legalábbis a vezetés ezt kommunikálta felém. Erre én az összes szerepemet leadtam, mert sértette az önérzetemet, és nem akartam megvárni, hogy mindegyikből kirakjanak. Idén már csak egy szerepem maradt az anyaszínházamban, egy olyan darabban, ami magyar jogtulajdonosok kezében van, és ők még nem kifogásolták a koromat. Legalábbis egyelőre.”

Azt is hozzátette: „Bőven van teendőm, munkám. Meg kell tanulnom méltósággal megöregedni. Persze az sem elhanyagolható, hogy ha visszatekintek az eddigi életemre, akkor semmi olyat nem tettem, ami miatt szégyenkeznem kellene. Semmit sem csinálnék másképp. Most úgy érzem, lezárult egy korszak az életemben, és kezdődik egy másik, ami remélem, legalább annyi csodát tartogat majd számomra, mint amennyiben eddig részem lehetett.”

A színház Mamma Mia! című előadásából Bill szerepe kivételével minden más szerep szerződésére új ajánlatot tett, és bár végül minden szerződés esetében elfogadták Szerednyey anyagi feltételeit, az új szerződéseknél ezeken kívül más, a korábbiaktól eltérő igények is felmerültek a színész részéről, amelyeket a színház működésének biztonsága miatt az intézmény végül nem tudott elfogadni – közölte a Madách Színház az Index újságírójával, Korcsmáros Felíciával.

Forrás: Story, Index, Madách Színház