„Szeressetek, és kész!” – ez Peller Anna életének mozgatórugója. Bántalmazott gyerekként a színpadra menekült, és a szerepléssel járó nyilvánvaló, látványos szeretet – túlzás nélkül – megmentette az életét.

A másik életmentő: a családja. Az a megtartó, gondoskodó közeg, amely a legnehezebb időszakokban is mellette állt, és erősítette abban, hogy értékes és szerethető. Mégis, még ma is, a színpadon, a szinkronstúdióban és a képernyőn is sikeres művészemberként folyamatosan megkérdőjelezi a saját értékét, mondatait, testét. Utóbbival kifejezetten ambivalens a kapcsolata, minden reggelét a szobamérlegen kezdi, és ha eléri a 76 kilót („az a fordulópont a nyolcvan felé”), azonnal fogyókúrázni kezd.

De azért lassan, lassan mégiscsak elhiszi, hogy „szabálytalan, szubrettlelkű primadonnaként” megérdemelten van ott, ahová eljutott. Sőt, néha azt is képes tudatosítani, hogy a közönség igenis szereti őt. Hogyan alakította a bántalmazás azzá az emberré, akivé vált? Mennyit ad át a tapasztalataiból lányának, a kilencéves Annabellának? És vajon tényleg megtalálta-e a boldogságot a színpadon?

Erről is beszélgetett Peller Anna színművész-műsorvezetővel az Elviszlek magammal e heti epizódjában D. Tóth Kriszta, a fenti sorok szerzője.

Forrás: WMN.hu