Reisz Gábor filmrendező mesélt a Kultura.hu-nak az első színházi rendezéséről, egy elkaszált filmtervről és arról, mennyire fertőzte meg a színház.
“Érdekelni mindig érdekelt a színház, de a film mindig előrébb volt. Azt hiszem, hogy két filmrendező nagy hatással volt rám, az egyik Mundruczó Kornél, a másik Hajdu Szabolcs, akiknek a színházi munkássága példamutató volt számomra” – fogalmazott Reisz Gábor, aki elárulta, Büki Dóra, a Proton Színház ügyvezetője kereste meg a kérdéssel, nem volna-e kedve színházban rendezni.
A Komolyan röhejes vagyok című alkotásról elmondta, novellákból született és részben az utcán játszódik. A rendező arra jutott, “milyen érdekes lenne arról a hetedik kerületről beszélni, amit egyesek csak bulinegyednek hívnak” az ő szemszögéből: “Ez maga a lakóhelyem, amit jól ismerek arcaival, kocsmáival, történeteivel együtt. Ez a koncepció valamelyest alakult, változott, és végül egy kávézó, kocsma vagy szórakozóhely – nehéz eldönteni – köré épült fel”.
A szereplők között pedig olyan színészek vannak, akikkel már régóta szeretett volna dolgozni, ilyen például Sodró Eliza és Király Dani. Kocsis Gergőt már ismerte, Jéger Zsombort csak futólag, de őt kifejezetten az egyik karakterhez illőnek érezte, akárcsak Friedenthal Zoltánt.
Reisz Gábor arról is beszélt, mit tervez azután, hogy a Jakab Julival írt közös filmtervüket nem támogatták: “Először is szeretnék felállni a mínusz harmadik emeletről. Ha már a padló környékén tartok, akkor nagyjátékfilmet csinálni. Ez a mélység részben személyes tragédiák, részben pedig az elkaszálás kétsoros indoklásának köszönhető, amit a másfél évig tartó munkánkra kaptunk.”
Végül arról is szót ejtett, hogy mennyire fertőzte meg a színház: “Vannak ötleteim, már az ominózus hívás előtt is voltak. Persze, nagyon érdekel. Az elmúlt egy év szakaszos próbafolyamata csak erősítette a lelkesedésem. Hajdu Szabi ott volt a főpróbán, és azt mondta, ne hagyjam, hogy teljesen beszippantson a színház, erre figyelni fogok. Alapvetően filmeket szeretnék csinálni elsősorban a továbbiakban is, inkább azon gondolkozom, hogyan lehetne a kettőt összekapcsolni. Akár úgy, ahogyan Szabi csinálja, hogy a saját előadásukat adaptálják filmre; vagy éppen úgy, hogy valami olyasmit csináljak, ami a film és a színház között van, amiben a vetítés és a személyes jelenlét valami különleges hatást hoz létre.”
A Komolyan, röhejes vagyok június 14-én debütált a Trafóban.