Vecsei H. MiklósBarta ÁgnesMészáros MartinRainer-Micsinyei Nóra
  • facebook
  • instagram
  • 2024. július 21., vasárnap
    banner_bigBanner3

    „Szeretném, ha a fiam is ki tudná fejezni magát a táncon keresztül” – Interjú Rab-Kuti Alexandrával

    2023. szeptember 9., szombat 09:54

    Szeptember 13-án és 14-én ismét megrendezésre kerül az L1-est(ek) IZP módra a Jurányi Házban. A két este változatos program várja nézőit, az előadóművészet széles spektrumát érintve táncelőadástól kezdve performanszon át a zenei akcióig. Ennek apropóján kérdeztük az estek alkotóit, akik között akadnak pályakezdők és már 20 éve működő „nagy öregek” is. Ezúttal Rab-Kuti Alexandra táncos, koreográfus válaszolt.

    – Hol élsz jelenleg, és hosszú távon is itt képzeled-e a jövőd? Van-e olyan „álomhely”, ahova egyszer elköltöznél, és miért pont oda?

    Tökön élek, már 3 éve. Pécsen születtem, és a nagyváros mellé költözés nekem már nagy” váltás volt. Pécsen úgy éreztem, hogy nincs annyi lehetőségem, és ez frusztrált. Éltem külföldön is, de nekem nehéz volt. Egy ideig kacérkodtam a gondolattal, hogy kint éljek, de úgy érzem, már annyi minden köt ide, hogy ha mérlegre tenném, nem a külföldre költözés felé billenne. De ez persze változhat. A mostani változások mind a művészet, mind a pedagógia terén olyan folyamatokat indítanak el, aminek a hatásait még nem érzem, de fogom, és a gyerekeim is. Álomhelyem nincs, én mindig ott szeretek lenni, ahol vagyok. Viszont annak nagyon örülnék, ha Kisújbányán ki tudnánk alakítani egy művészeti rezidenciát, ami folyamatban van. Mondjuk ha itt lenne egy lovam, annak se mondanék nemet.

    Fotó: Syporca Whandal

    – Az L1-esteken bemutatott előadásod (RAGE címen) témája a harag. Mi volt a hajtóerő, ami miatt elkezdtél ezzel dolgozni? Rájöttél-e valamire a munkafolyamat során (akár a témával, akár mással kapcsolatban), ami újdonságként hatott?

    Az alaptéma valóban a düh és a harag volt, ami az egy év munkafolyamat alatt változott, és kitágult. Most már inkább foglalkozunk a negatív élménnyel, ami magával hordozza akár a dühöt, vagy a haragot, vagy más negatív érzelmeket. A covid idején volt bennem egy mélyről jövő düh, ami valahonnan fel-felbukkant. De szerettem volna a traumával is újra foglalkozni (korábban szóló formájában tettem ugyanezt). Ezúttal több emberrel és kívülállóként dolgoztam. Alkotóként sokat tanultam a Rage folyamatából. Régen irányítottam már több embert, ami kihívásokkal járt, az önbizalmam számára is. A valóság is megcsapott az anyagi háttér megteremtésének nehézségével, a továbbjátszásról nem is beszélve. Szintén új tapasztalás volt, hogy a próbák során hogyan menedzselem a fiamat, ő mit bír, meddig tudok elmenni, hogy mindenkinek jó legyen. Nem volt könnyű folyamat, de büszke vagyok magamra, hogy véghez tudtam vinni.

    – Kikkel dolgozol együtt az előadásban; miért őket hívtad alkotótársul? Könnyebb volt másokra koreografálni, mint magadra?

    Csasznyi Blanka, Koncz Judit, Oberfrank Réka a táncosok, de az L1-esteken Blanka fog fellépni szólóban. Azért választottam őket, mert a barátaim, és ismerem a mozgásvilágukat, ami számomra inspiráló. Szerintem egyébként mindkettőnek megvan a maga nehézsége. Talán gyorsabban megy, ha kívülállóként alkotok, mert az egyik mozzanat inspirálja a következőt, és van kivel megbeszélni az élményeket, ami szintén viszi előre a folyamatot. Míg ha egyedül vagyok, akkor csak magamra tudok hagyatkozni, és egy idő után fogy a motiváció. Viszont egyszerűbb próbát egyeztetni.

    – Van-e valami bevált személyes recepted, amivel megnyugtatod, kikapcsolod, energetizálod magad?

    Most például kimegyek a kertbe kacsolni ebből a célból, de a fűnyírás is relaxál. Általában valamilyen mintát nyírok a fűbe, mindig más útvonalat. A levágott fű illatát is szeretem. Ha ezekre nincs lehetőség, akkor a befelé figyelés, a testem aktuális állapotának felmérése, illetve a légzés tudatosítása segít megnyugodni.

    – Mi vagy ki inspirál jelenleg? Nem feltétlenül művészi értelemben.

    Az elmúlt időszakban leginkább Veres Flóra inspirált, ahogy anyaként létezik, és mellette alkot. Nagyon örülök, hogy látom őt magam előtt példaként, követhetem, és ott is van mellettem, ha szükség van rá, tanácsot ad, ha kérem. Megbízok benne. Inspirál még a kötődő nevelés. Rengeteget tanulok általa magamról, a viselkedésemről, a múltamról.

    – Hogyan kapcsolod össze az anyaságot, az alkotást és a pszichológiát az életedben, összekapcsolod-e egyáltalán? Hogyan hatnak egymásra ezek a területek?

    Mindhárom hozzám tartozik, a részemmé váltak, így akaratlanul is összekapcsolódnak. Például szeretném, ha a fiam is ki tudná fejezni magát a táncon keresztül, mert ezt csodálatos dolognak tartom, és szeretném továbbadni neki. Az alkotást és a pszichológiát tudatosan is próbálom összekötni, például a témaválasztásaimban. Az anyaságomra is hat a pszichológiai tudásom, és a pszichológusi irányt, ami felé szeretnék haladni, egyre jobban ez határozza meg. Érdekel a trauma feldolgozása mozgáson keresztül, viszont ahhoz még sokat kell kutatnom és fejlődnöm szakmailag, hogy bele merjek hivatalosan is vágni.

    – Van olyan vágyad (akár szakmai, akár magánéleti) a közeljövőre nézve, amit mindenképp szeretnél megvalósítani?

    Ahogy korábban említettem, a rezidencia beindítása, de úgy gondolom, hogy jövőre meg is leszünk vele. Magánéletben nagyon vágyok tyúkokra. Talán idén meg is tudjuk teremteni a körülményeket a befogadásukra.

    – Mi az az emberi tulajdonság, amivel nehezen tudsz mit kezdeni? És mi az, amit a legtöbbre tartasz?

    A makacssággal és a merev gondolkodással nehezen birkózók meg. Legtöbbre a türelmességet és empátiát tartom.

    – Van olyan dolog, amit a közelmúltban tanultál, értettél meg?

    Megtanultam például hajópadlózni. Mostanában leginkább a gyereknevelés és kertgondozás témában sajátítok el új skilleket.

    – Ajánlj kérlek valamit, ami olvastál, hallottál, láttál a közelmúltban, és hatással volt rád!

    Peter A. LevineA trauma gyógyítása című könyvét ajánlom, ami érinti a trauma lélektanát, de a gyakorlatokon van benne a hangsúly. Nagyon hasznos könyv, ami biztos, hogy örökmaradós a könyvtáramban.

    – Hogyan kötődsz az L1 Egyesülethez, és milyennek látod az itt folyó munkát?

    2021-ben rezidensként csatlakoztam az L1-hez, 2022 óta pedig tagként vagyok jelen az egyesület életében. Az L1 munkáját Márta köti össze, aki elképesztő energiát és időt fektet az egyesület életébe, amiért hálás vagyok. Az itt folyó tevékenységet hiánypótlónak tartom, hiszen mindannyian más-más karakterek vagyunk, más nyelvezettel, eszköztárral, ami rendkívül színessé teszi a munkáinkat.

    [A beszélgetést Kovács Emese (L1-tag) készítette az L1-est(ek) IZP módra eseménysorozat kapcsán, ami az EMMI és az NKA IZP Ideiglenes Kollégium anyagi támogatásával valósul meg.]

    L1-est(ek) IZP módra

    2023.09.13 – 14. 19.00 Jurányi Ház

    www.L1.hu

    Színházi pillanatok az Instagramon
     -
    HÍREINKET ITT IS KÖVETHETI:
    © 2024 szinhaz.online
      KapcsolatImpresszumMédiaajánlatAdatvédelmi irányelvek
  • facebook
  • instagram