Andrew Lloyd Webber Vasárnap mondd el! című musicaljével a magyar közönség idén júniusban, a Madách Színház online műsorán találkozhat először. Az egyfelvonásos zenés darabról, az előadás üzenetéről, útkeresésről és elfogadásról Gallusz Nikolettel, Gubik Petrával és Simon Boglárkával beszélgettünk.
Andrew Lloyd Webber és Don Black musicaljét Szirtes Tamás rendezi a Madách Színházban. A zenés darab egy Amerikában élő fiatal angol lányról szól, aki New Yorktól Hollywoodig csak egyvalamit keres kitartóan és reménytelenül: a szerelmet.
A lány által énekelt különböző hangvételű dalokból egy sokszínű történet bontakozik ki, amely a kapcsolatteremtés nehézségein keresztül az önismeret megszerzéséhez vezető szövevényes utat járja be, és egyre bizonyosabbá válik, hogy az út végén a főszereplőnek önmagát kell elfogadnia ahhoz, hogy esélye legyen a boldogságra.
A történet mélységeiről és az önismereti lépcsőfokokról kérdeztük a musical „lányait”, Gallusz Nikolettet, Gubik Petrát és Simon Boglárkát.
– Andrew Lloyd Webber egyik legrégebbi, ikonikus női darabjában színre lépni azt gondolom kiváltságot, ugyanakkor felelősséget is jelent. Gondoltátok volna, hogy egyszer egy ilyen volumenű produkcióban mérettethetitek meg magatokat?
Gubik Petra: Monodrámát játszani valóban nagy lehetőség de hatalmas felelősség is egyben. Két évvel ezelőtt a diplomamunkám részeként színre vittük a Hentes lánya című egyszemélyes darabot, és én akkor ismerkedtem azzal a helyzettel, hogy milyen egyedül állni, játszani és énekelni a színpadon. A monodráma összetettséget igényel, de tökéletes önismereti feladat is, mert ez a műfaj megköveteli, hogy jóban legyél önmagaddal. A pandémia után ráadásul egy online premierrel nyitni nagy kihívás, technikailag is szokatlan helyzet, olyan mintha filmet forgatnánk. Nagyon új, és hollywoodi feladatnak érzem.
Gallusz Nikolett: Szirtes Tanár úr komplex dolgot talált ki, nem egy szimpla monodráma készül, sokkal több is van ebben a Webber-mesterműben. Nagyon sok visszajelzést és segítséget kapok, hogy mi az, amiben el tudom érni, és mi az, amiben közösen el tudjuk érni a végcélt, hogy kialakuljon ez a lelki fejlődéstörténet. Szeretnénk, ha a nézők úgy éreznék, mindez akár velük is megtörténhet.
Simon Boglárka: A monodráma olyan műfaj, amely felelősség, miközben hihetetlen ajándék. Ebben a musicalben ráadásul egy sor próza sincs, ami még nagyobb kihívás elé állít minket. Azt mondják, hogy a színész életében elérkezik az a pont, amikor el kell játszania egy monodrámát ahhoz, hogy kiteljesedjen. Közhelyesnek tűnhet, de tényleg erről van szó.
– Mennyire áll közel hozzátok a főszereplő lány fejlődéstörténete?
Gubik Petra: Ebben a műben a lány egy önismereti utat jár be. Otthonról indul és próbál új életet kezdeni felnőtté válása során. Azzal, hogy keressük önmagunkat, a párunkat, hogy szeretnénk kiteljesedni, családot alapítani, mindannyian foglalkoztunk már. Kortól és nemtől függetlenül mindenki tud azonosulni a történettel.
Gallusz Nikolett: A musical főszereplőjét lánynak nevezzük, de a végére tulajdonképpen átírhatnánk nőre, mert a darab végére megszilárdul a személyisége, megtalálja önmagát. A pszichológusok már rég tudják, hogy bár sok mindenre rádöbbenhetünk, miközben meditálunk és elmélyülünk, de szociálisan fejlődni csak találkozásokon, kapcsolatokon keresztül lehet, és ehhez az előadásban három nagyon erős kapcsolat járul hozzá: három olyan találkozás, ami a lányt formálja. A mentálhigiénés munkám során sokszor látom, hogy a kliens körbe-körbe jár, ugyanazokat a hibákat követi el, és nem tud felébredni. De ez a főszereplő lány fel tud ébredni, tovább tud lépni, mert jól látja magát kívülről. Működik az önreflexiója, ezért tud változtatni. Hirtelen váltásokkal teli musical, de az élet, a körforgás tökéletesen kirajzolódik benne.
Simon Boglárka: Nagyon közel áll hozzám a szerep, a történetét a saját életemre is rá tudom húzni bizonyos pontokon, és ettől még izgalmasabb. Ha nagyon lecsupaszítjuk: különböző események tükrében a lány rájön, hogy egytelen út van, ha önmaga lesz. Annak idején én például tele voltam megfelelési kényszerrel, de amikor megszületett a fiam, akkor valahogy ez elmúlt. A pályám is ezután indult be igazán, anyaként lettem önazonos, elengedtem a görcsöt. Ez a Webber-mű megérint minket érzelmileg és reméljük, hogy ezáltal a nézőket is megtalálja.
– Hány és hány önismereti lépcsőfokon léptetek fel ahhoz, hogy most itt álljatok, és eljátszhassátok ezt a szerepet? Mekkora ugrást jelentett ebben a pandémia?
Gallusz Nikolett: A darab címe: Vasárnap mondd el! Bizonyos kultúrákban a vasárnap nyugalmi napot jelent. Ilyen napokon fordul elő, hogy túl a teendőkön kénytelen vagyok magammal, a belsőmmel foglalkozni. És pont egy ilyen napon döbben rá a főszereplő is arra, hogy el kell fogadnia azokat a csapásokat, amelyek őt érik, és valahogy ki kell szűrnie belőle – ahogy a pandémiából nekünk is a színházban – a jót, hozadékokat. Talán ez a darab soha nem talál meg minket, ha nincs a járvány. Szirtes Tamás már Webber 70. születésnapi gáláján említette, hogy nagyon szeretné bemutatni, de kevés esélyt láttunk rá, hiszen a Madách Színház nagyszabású darabokat tűz műsorára elsősorban. És most olyanok a körülmények, hogy mégis elérkezett a pillanat. Számomra a pandémia pozitív hozadéka, hogy megszülethet ez a musical.
Gubik Petra: Az önismereti kérdés számomra nagyon fontos, olyan, mint egy fejlesztő tréning. Egy végtelen út. Én is nagyon szeretek új helyeken járni, új dolgokat tanulni – ebben a pandémia is segített. Elgondolkodhattam azon, hol is tartok a pályámon, mi az, amit letettem az asztalra, mivel maradtam el. És olyan jó érzés amikor ezek közül kipipálsz dolgokat.
– Hány pipa került fel a listára?
Gubik Petra: Például a nyelvvizsga, és a sport. Elkezdtem tudatosabban élni, figyelek a testi-lelki egyensúly karbantartására. Sok önismereti könyvet olvasok, igaz, ez nálunk családi vonás… És ez a monodráma erről is szól. Az önismeretről, az elfogadásról.
– Ez nem csak egy szerelmes történet tehát, annál sokkal több. Van feloldása, katarzisa az előadásnak?
Gubik Petra: Nagyon sok esetben magamra ismertem a történetben. Emlékszem az egyik online próbán Szirtes Tanár úr egy elemzés alkalmával megkérdezte, hogy baj van-e, mert gondterheltnek tűntem, de épp ellenkezőleg. Amiről beszélgettünk, akár velem is megtörténhetett volna, erős felismerés volt. Az a próba felért egy pszichoanalízissel. Megfelelési kényszer, a döntéseink, az elszakadás, a tolerancia, a türelem – ez mind benne van darabban, és bizony az én életemben is. Ez talán önmagunk drámája. Tanulságos a történet, de a végét nem lőném le.
Simon Boglárka: A darab ad nekünk és mi is adunk a saját életünkből. És talán ettől fog kialakulni olyanra, hogy emészthetővé, szerethetővé váljon.
– A zenés monodrámából a Sheldon Bloom és a Take That Look of Your Face a musicalestek kedvelt felvételei, de talán sokan nem is tudják, hogy melyik Webber musical slágerszámairól is van szó.
Simon Boglárka: Ezek egytől-egyig Webber csodái, olyan melódiák, amivel a mai emberek is tudnak azonosulni. Szerintem a fiókomban, régi fellépések emlékeként még van is zenei alapom a Vasárnap mondd el! c. műből.
– A musical online bemutatóra készül. Ahogy említettétek, nagy kihívást jelent. Ilyen komoly, filmes technikákkal a színház falain belül talán ritkán találkoztok.
Gallusz Nikolett: Teljesen más jellegű munka, mint amit színházban megszokhattunk: egy csöppnyi változtatás is 15 perces átállást eredményez. A kamera annyira belemászik a lelkünkbe és átlát rajtunk, hogy transzparensekké válunk.
– Ha ez a Webber-musical a járvány előtt talál meg Titeket, akkor most más energiákkal állnátok a színpadon? Miben változtatok az elmúlt másfél évben? Hogy vagytok?
Gubik Petra: Még fél év is sokat számít. Amikor elérkezik egy bemutató, a szerep gyakorlatilag energiamezőt képez az életem felett, átivódik rajtam, és én is hasonló szituációkba keveredem, mint az általam játszott karakter. Vagy egyszerűen ennyire nagy a hasonlóság, nem tudom… Foglalkoztat, hogy én mozgatom-e a szerepet, vagy a szerep engem. Az elmúlt másfél év egyébként nagyon sokat jelentett, nyugodtabb vagyok most és fontos számomra, hogy jól legyek.
Simon Boglárka: Egyszemélyes darabban kiderül: mire vagy képes. Mi történik, ha mindent lecsupaszítunk és ott állsz egyedül? Meg tudod csinálni? Most ez foglalkoztat. És úgy érzem, meg tudom csinálni! Ahogy haladunk előre a próbákkal, egyre erőteljesebben érzem és alig várom, hogy megszülessen a musical. Egyetlen egy pici könnycsepp, hogy az online bemutató miatt nem kapjuk meg a nézők visszaigazolását…
Gallusz Nikolett: Sikerült kreatív munkákkal tölteni az elmúlt időszakot, ezért most nagyon frissen jövök vissza a színházba. Ez a darab lehetőséget ad arra, hogy mindenféle színt megmutassak a színpadon, üde is vagyok, fáradt is vagyok, buta is vagyok, okos is vagyok, szép is vagyok, csúnya is vagyok, mindenféle vagyok, de alapjában véve most nagyon friss vagyok, és örülök, hogy most csak erre a darabra koncentrálhatok!
Egy legendás musicalről:
Andrew Lloyd Webber 1979-ben a Sydmonton Fesztiválon mutatta be a musicalt Marti Webb előadásában, majd még ebben az évben lemezen is megjelent a dalciklus. Az angol slágerlistán a második helyre került, a dallistán pedig a harmadik helyig jutott a Take That Look Off Your Face című szerzemény. Az egyszemélyes show-t a West End és a Broadway mellett nagyon sok országban színpadra állították az évtizedek folyamán, a magyar közönség azonban most először láthatja, Bárány Ferenc magyar fordításában…
A bemutatót június 11-én, 12-én és 13-án tartják a Madách Színházban.
Vass Kata / Színház Online