Az Anyacsak1 Fesztiválon mutatja be a Manna Produkció május 8-án 17 órától a Jurányi Házban az Anya születik! című előadást. A két szereplővel, Botos Évával és Réti Adriennel Bordás Katinka beszélgetett.

Hogyan született meg az Anya születik! előadás ötlete?

Réti Adrienn: Pár hónapos volt a gyerekem, tehát már benne voltam a kisgyermekes anya-létben, és a következő humoros jelenet zajlott le: az egyik kezemben a mellszívót tartottam, a másikban a kislányomat, mert szoptattam, mindeközben ittam a szoptatós teát, telefonáltam a védőnővel, és bejelentkezett az egyik családtag. Sokan úgy gondolnak az anyaságra, hogy csupa puhaság, melegség, béke, és ez természetesen igaz is, de a gyakorlati dolgokról ritkán esik szó. A hétköznapokról. A kemény napokról. Szerettem volna, ha beszélünk arról, hogy milyen is az anyaság. Hogy az anyák érezhessék, hogy nincsenek egyedül, hogy hasonló dolgok történnek mindannyiunkkal, mindenki átesik azon a tépelődésen, hogy vajon jól csinálom-e, elég jó vagyok-e, másnak is ilyen nehéz-e. Félreértés ne essék, nem azt szeretnénk üzenni az előadással, hogy az anyáknak mennyire nehéz, egyszerűen csak jó lenne, ha elfogadott lehetne, ha egy anya igenis beszélhessen anélkül is az esetleges nehézségekről, hogy elítélnék érte. 

Hogyan zajlott a próbafolyamat?

Réti Adrienn: Az írást kezdetben a pandémia alatt online végeztük Cseh Judit rendezővel és Perczel Enikő dramaturggal. Megbeszéltük, hogy mik a főbb pontok, amiket érinteni szándékozunk, mert nem lehet mindent elmesélni, bármennyire szeretnénk. Elkezdtünk történeteket gyűjtögetni a szülésről, szoptatásról. Sok mindent említünk a darabban, ami nehézség lehet az anyaságban. Egy évig írtuk onnantól kezdve, hogy megkerestem Gáspár Annát ezzel az ötletemmel, aki amellett, hogy a Manna Produkció vezetője, dúla is, egy olyan nő, aki nagyon közel áll a születéshez. Anna megerősített, hogy érdemes erről a témáról beszélni. A stáb összeállítása az én reszortom volt. Szerettem volna, ha csak olyan emberek alkotják a csapatot, akiknek van gyereke. Nem akarok kirekesztő lenni, mégis úgy éreztem, a szülők tudják megfogalmazni azt, milyen az, ha valakinek gyereke születik, milyen a várandóság, az arra való felkészülés, a gyerek születése utáni változás.

Botos Éva: Én már csak a próbáknál kapcsolódtam be a munkafolyamatba, amikor a szöveg már megvolt. Egyébként szerintem Cseh Juci azért sem állította le azokat a meséléseket, amikkel elkezdődtek a próbák nap, mint nap, mert ezeknek a beszélgetéseknek terápiás jellege is volt, azokat az energiákat hívtuk elő, amelyekkel jó nekifutni egy próbának. Nagyon jó hangulatú próbafolyamatban vagyunk.

Miről szól az előadás?

Réti Adrienn: A várandóság nagyon meghatározó az előadásban, hogyan készül az ember egy gyerek születésére, fel lehet-e egyáltalán készülni rá. A főszereplőnknek, a képzőművész Borinak megszületik a lánya, és arról szól a darab, hogy milyen váratlan dolgokkal szembesül, amikre nem lehet felkészülni, illetve kik vannak körülötte: segítők és hátráltatók. Azt kerestem, hogyan lehet megmutatni azt, hogy a társadalomnak elvárása van az anyák felé, aminek akarva-akaratlan szeretne megfelelni az ember, és hogy hogyan lehet ezektől az elvárásoktól függetlenedni, illetve magunkra és főleg a gyerekünkre figyelni. 

Botos Éva: Arról is szól az előadás, milyen az, amikor te is teljesen más ember leszel, mint amit elképzeltél. Amikor nem Bori tervei szerint alakulnak a dolgok, új embert ismer meg önmagából. Én játszom az összes karaktert, akik Bori körül vannak a várandósság, a szülés alatt. 

Kiknek ajánljátok a darabot?

Réti Adrienn: Az alapvető célom az volt, hogy ne csak az anyáknak szóljon az előadás, vagy azoknak, akik anyák szeretnének lenni, hanem azoknak is jelentsen valamit, akik az anyák körül vannak: az élettársak, a szülők, a barátnők, az ellátórendszer. Bevallom, azt remélem, hogy a darab segíti azt, hogy a társadalom egy kicsit segítőkészebb, elfogadóbb, támogatóbb legyen az anyákkal. Szuper lenne beleszólás helyett megtalálni a jó utat, hogyan lenne érdemes segíteni az anyukáknak. Fontos megjegyezni: szeretném, ha az előadások után néha beszélgetéseket tudnánk tartani. A bemutató után lesz az első alkalom, amikor az EMMA Alapítványtól Fazakas Pálmával fogunk beszélgetni.

Botos Éva: Szerintem, ha egy előadás szeretetből születik, akkor az a problémákat úgy veti fel, hogy nincs az az ember, akit nem érzékenyít. Akinek nincs gyermeke, őt azért mossa át a darab, aki gyermek, és nincs a szüleivel rendezett viszonya, őt azért, akinek pici gyereke van, vagy hasonló helyzetben van, mint a darabban Bori, őt a konkrétumok csapják meg.

Miért tartjátok jó kezdeményezésnek az Anyacsak1 Fesztivál?

Réti Adrienn: Az Anyacsak1 Fesztivál léte is egy megerősítés nekem abban, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek, akik szerint érdemes az anyáknak újra kapcsolódni egymáshoz, és megosztani a tapasztalataikat egymással. Még nem is olyan régen több generáció élt együtt, volt hova fordulniuk az újdonsült anyukáknak, volt kivel megosztaniuk a kétségeiket. Hiánypótló ez a fesztivál, bízom benne, hogy hagyományt teremt. Nekünk épp főpróbahetünk lesz az Anyacsak1 Fesztivál idején, szóval vérzik a szívem a programokat nézegetve, amiken nem tudok részt venni. De küldözgetem az ismerőseimet a fesztivál eseményeire, hogy számoljanak majd be az élményeikről. Egyébként nagyon jól kitalálták a szervezők, hogy gyerek-felvigyázást biztosítanak, és a szülők be tudnak menni a workshopokra, felolvasásokra, beszélgetésekre, előadásokra. Már csak ha ebbe belegondolok, jólesik. 

Botos Éva: Régebben magától értetődő volt minden, mert, ahogy Adri mondja, több generáció élt együtt, ezért elmondta a nagymama, az unokanővér a tudnivalókat. Nekem is trauma volt a kisbaba érkezése, és tudom, hogy más nőknek is az, pedig a világ legtermészetesebb dolgának kellene lennie. De nehéz azt elfogadni, fájdalmas tud lenni az ezzel való szembesülés, hogy ha ez a legtermészetesebb dolog, akkor miért nem tudom ösztönösen csinálni, miért nem vagyok olyan könnyed benne, stb. Bárcsak lenne egy üzlet, ahova, ha bemennek az anyák, elmondanák az apróbetűs részt is… Jólesik azokkal kapcsolódni, akik hasonló cipőben járnak, közösen megállapítani, hogy nem csináljuk rosszul – erre is alkalmat ad az Anyacsak1 Fesztivál. 

Szerző: Bordás Katinka

Fotó: Kállai – Tóth Anett

Anyacsak1 Fesztivál teljes program: