Három ragyogóan tehetséges színész egy képen: egy fess apa sugárzóan szép lányaival. Bár vonásaik hasonlítanak, elsőre mégsem arcuk közös karakterrészletei tűnnek fel, hanem az az időtlen elegancia, mely szintén mindhármuk sajátja.
Trokán Péter és lányai, Anna és Nóra között különleges a kapcsolat, a családi köteléken túl a színészet és a természet iránti szenvedélyes rajongás is összeköti őket, családi kapcsolatuk ápolása szintén közös igényük. Bár az utóbbi hetekben kuriózum, hogy hétköznap hárman egy helyen legyenek, hétvégente rendszeresen körbeülik a családi asztalt: “A Covid alatt megszoktuk azt a luxust, hogy sok időt tölthetünk együtt, idén viszont mindenkinek újrakezdődött a munka. Persze örülünk, de azért nehéz elengedni a ráérős családi eseményeket, a vasárnapi matinéhoz és a rendszeres telefonhívásokhoz ragaszkodunk. Szeretünk tudni egymásról” – fogalmaz Péter.
És nem csak a magánéletben, a színházban is. Mesélik, hogy – elfoglaltság ide, többlakiság oda – amikor valamelyikük új szerepben tűnik fel, közös családi program, hogy megnézzék a friss alakítást. Rivalizálás és kritika nincs, tapasztalatcsere, szeretetteljes támogatás ugyanakkor van a családtagok között: “Megbeszéljük az alakításokat, de a kritika szót nem érzem ideillőnek, mert bennem mindig az öröm dominál, amikor színpadon látom a lányokat. Elfogultság, vagy sem, ragyogóan tehetségesnek látom őket, és roppant mód tudok örülni a sikereiknek, sokkal inkább, mint a sajátomnak” – magyarázza Péter, akinek elementáris élményei fűződnek lányai egy-egy alakításához.
“Köztünk pedig nincs rivalizálás vagy féltékenység: százszázalékig megbízunk egymásban” – egészíti ki Nóra. Nem véletlen, hogy a családot több oldalról meghatározza a színház világa. “A színház és a családi élet gyerekkorunkban nem vált el” – mondja Nóra. “Nekünk a színház olyan volt, mint egy játszótér, az én fejemben meg sem fordult, hogy ez egy foglalkozás, és amikor jött a pályaválasztás, inkább “rendes” szakmát választottam” – teszi hozzá Anna. A lányokat egyszerre, igaz, külön osztályba vették fel a Színművészetire, 2009-ben egyszerre is végeztek.
Később, mikor megízlelték a flow élményt, amit a színház nyújt, nem volt kérdés, hogy jól döntöttek. Amit Anna úgy fogalmaz meg “Nem vagy éhes, szomjas, megszűnik a külvilág, és hihetetlenül élvezed, amit csinálsz.”
Péter a hivatás szóval írja le, és örömmel ízlelgeti a kifejezést, mert szereti, milyen kifejező: erre a pályára belső erők hívják az embert: “Amikor eldöntötték, hogy ők is színészek lesznek, már nem hiszem, hogy le lehetett volna beszélni őket, bár anyjuk joggal féltette őket, mert egy színésznőnek ma sem könnyű. Sőt talán egyre nehezebb, mert egyre nagyobb a verseny és a kiszolgáltatottság.” (…)
Péter szerint talán nem is a szakmai visszajelzések vagy a szerepek száma a legfontosabb, nem az a lényeg, hány díjat, elismerést sepernek be lányai, ők nyernek-e egy castingon, és sikerül-e bizonyítani tehetségüket. Sokkal fontosabb, hogy emberileg rendben legyenek: “Örülök, amikor ragyognak a színpadon, de még jobban esett, amikor Jordán Tamás vagy Lukács Sándor jött oda hozzám azzal, hogy milyen jó ember Anna és Nóra. Nagyon sokszor megkapom ezt, és ennél nagyobb elismerés azt hiszem, nem kell, még ha nehéz is pontosan megmondani, mennyi ebből az én hatásom.”
(…) Péter Paloznak, a Fehérvári Színház előadásai és Budapest között ingázik, és ma is szereti ezt a szabadságot. “Néha csak előadás végén döntöm el, hova megyek haza. A paloznaki háznál mindig akad kerti munka is, mozgásban vagyok egész nap. Kell is, a két év Covid alatt annyit ültünk a fenekünkön, hogy egészen meguntam már” – mondja. És szükség van alakításaira is, mellyel nemcsak a közönségre, de lányaira is nagy hatást tud gyakorolni. “Apu Apponyi Albertet alakítja a fehérvári színház Trianon című darabjában. Az előadás egy pontján elmondja Apponyi híres beszédét. Ahogy belép, megáll a levegő a színházteremben, és a jelenet végéig mindenki egy emberként, feszülten figyel. Igazi nagy formátumú színészi pillanat” – mondja Nóra.
A teljes riport az In Style magazinban olvasható, amelyben a Trokán testvérek mellett megszólal Bach Kata és Wunderlich József, Berkes Juli és Reisz Gábor illetve Spáh Dávid és Spáh Károly.