Szabó Kimmel Tamás közel három év szünet után újra színpadra lép a Széttépve című dokumentarista koncertszínházi előadásával, mely a függőségeket és az emberi döntéseket boncolgatja. A Plum Art Consulting produkciója a 6SZÍN-ben lesz látható. A művész az előadás kapcsán nyilatkozott.

Dokumentarista koncertszínház lett az előadás új alcíme. Miért váltottatok a zenés szembenézésről?

Egyrészt azért, mert valós emberek igaz történeteit meséli el. A velük készített interjúk adják az előadás szövetét. Szóról szóra úgy van benne az összes “ő”, “izé”, “bazdmeg”, illetve történet, ahogy azt az alanyaink elmesélték nekünk. Koncertszínház pedig azért, mert egy négyfős zenekar van a színpadon, Lázár Zsigmond vezetésével. A darabban elhangzó Doors, Iggy Pop, Elvis vagy Quimby dalok pedig hol a koncert, hol pedig a színházi jelleget erősítik meg. Egy igazi összművészeti produkciót látnak a nézők.

Van kedvenc részed az előadásból?

Minden részét szeretem, mivel az egész produkció egy egészként él bennem. Inkább a fontosabb részeket tudnám kiemelni.

Melyek azok?

A darab nagy része a kábítószer függőségről szól, de ez számszerűsítve Magyarországon nem érint annyi embert, mint az Instagram és Facebook, vagy az alkoholizmus. Ráadásul a pandémiai lezárások miatt ezeknek a száma megnőtt. A színházban nyilván a kábítószerrel kapcsolatos történetek azok, amik tényleg megrendítőbbek. Alkotóként talán az a kedvenc részem, amikor a nézőket szembesítem önmagukkal, hogy nekik is lehetnek függőségeik. Sokszor eszünkbe sem jut, hogy a kávé, a munka, de akár a sport is okozhat függőséget.

Színház is függőség?

Ha nem is a színház, de a munka és az alkotás lehet az. Ha dolgozom, igyekszem kimaxolni azt az időt amit rászántam, de azonkívül nem szívesen viszem haza a hivatásom. Próbálok egészséges egyensúlyt tartani, hogy a munka ne menjen a család rovására. Ez mennyiségi kérdés.

Van is egy ilyen mondat az előadásban, hogy: nem attól vagy függő, ha minden este megiszol egy sört, hanem attól, ha minden este megiszol egy sört és az gondot okoz neked, vagy a környezetednek.

Mi kell ahhoz, hogy ráébredjünk a függőségünkre?

Az embernek nagyon erős önreflexióval kell rendelkezzen, hogy rájöjjön a saját függőségére, legyen az az edzés, a mogyorós csoki, a szex, a social media. A pandémia talán azért volt hasznos, mert az ember rájöhetett, hogy mi az, amit túltolt, vagy mi az, ami a nagy hajtásban kimaradt. Miközben pont attól volt veszélyes, hogy az emberek bezárva, személyes érintkezés nélkül, az online térbe korlátozódtak. Máshová került a hangsúly. Sajnos a kávé- és nikotinfüggőségemet nem tudtam én sem elengedni még.

Mit teszel a saját önreflexiódért?

Mindig is a munkám részének tekintettem az önreflexiót, de terápiába is járok már egy éve. Nagyon fontos és hasznos dolognak tartom. Mindenkinek ajánlom.

A felkészülés alatt volt rád bármi olyan hatással, ami miatt változtattál valamit az életeden?

Nyilván sokkal jobban kiéleződött a fülem minden olyan hírre, ami a függőséggel kapcsolatos, ugyanúgy most is falom az ilyen híreket. Azóta figyelek például a képernyőidőmre, igyekszem minimalizálni amit a social médiára fordítok. A bemutató idején ez 6 óra 54 perc volt naponta, ez elhangzik az előadásban is.  

A gyerekeim online fogyasztására is tudatosan és következetesen figyelek, előfizetek reklámmentes YouTubra, hogy még csak véletlenül se találkozzanak hirdetésekkel két mese között. Sajnálatos, hogy a gyermekvédelmi törvények nem terjednek ki a video megosztó portálokra. Nagyon ijesztő a Bogyó és Babóca közben egy Mini Feri reklám. 

Az előadás változott a bemutató óta?

Mivel három évig parkolt, nem nagyon tudott változni. De Novák Eszter rendezővel és Závada Péterrel, aki dramaturgként vett részt a munkafolyamatban, olyan erős tartalmat hoztunk létre, ami lényegi változtatást nem is igényel. Most, hogy kivásároltuk az előadást az előző tulajdonostól, és a saját produkciónk lett, az ügynökömmel és producer társammal, Gémes Szilvával a nulláról próbáljuk életre kelteni. Ez baromi nagy meló, talán több is mint gondoltuk. De annyira meggyőző a darab múltja, hogy nem volt kérdés, hogy megmentsük. Inkább én változtam és a világ is körülöttünk. Van rá lehetőség, hogy aktuális dolgokat bele tudjunk vinni. Nyilván nem lehet elmenni szó nélkül a pandémia, vagy a szomszédunkban dúló háború mellett sem. Illetve, hogy mennyi szorongáson vagyunk túl az elmúlt időszakból, és még mindig nem látjuk a végét. Ezeknek helye lesz a Széttépvében.

Alkotóként mi okozná a legnagyobb örömöt az előadás után?

Az alap, hogy azt a feladatot, amit kitűztem magamnak, száztíz százalékosan elvégezzem. Fontos, hogy a nézők mit és hogyan reagálnak, mit visznek haza ebből az egészből. A legnagyobb boldogság nem csak a vastaps, amit a végén kapunk , hanem az is, ha úgy megy haza egy kamasz, hogy azt mondja: a franc fogja kipróbálni a füvet vagy a herbált és alig várja, hogy újra színházba mehessen.

Szerző: Helyes Georgina