Juhász Bence vezényelte az SZFE mellett tüntető tízezres tömeg előtt október 23-án az Egmont-nyitányt, amelyet a Független Zeneakadémisták Szimfonikus Zenekara adott elő és amely összeforrt az 1956-os megmozdulásokkal.
A Fidelio-nak arról is mesélt, milyen volt belülről megélni az eseményeket:
„Én úgy gondolom, hogy egy értékrend mellett álltunk ki, a szabad művészet mellett tettük le a voksunkat. Eszünk ágában sincsen pártrendezvényt csinálni, én magamat sem sorolom sehova. Kifejezetten kérték a szervezők, hogy ne legyenek pártszimbólumok. Ha láttak volna pártzászlót, valószínűleg leszóltak volna a színpadról, hogy rakják le. Örülök neki, hogy a pártsemlegességben egyetértés volt több mint tízezer résztvevő között.”
Szeptemberben a vezetésével zenéltek a Független Zeneakadémisták a Vas utcában. Arról is beszélt, mi vitte őt oda: „Úgy kerültem a történetbe, mint Pilátus a krédóba. Nem én szerveztem meg a szeptemberi szerenádot, az leginkább Radnóti Róza zongoraművész ötlete volt. Én annyit ajánlottam fel, hogy segítek a betanításban mint karvezető. Aztán amikor a Kéthly Anna téren összepróbáltunk, kiderült, hogy kell valaki előre.”