SZFETörőcsik MariSzervét TiborMolnár FerencDuda Éva Társulat
  • facebook
  • instagram
  • 2020. november 30., hétfő

    SZFE: vitakultúrát tanult egyetemfoglalás során a marosvásárhelyi Kelemen Roland

    2020. november 19., csütörtök 06:28

    A #freeSZFE mozgalomhoz több olyan diák is csatlakozott, aki az őszi félévben Erasmus-ösztöndíjjal tanul a budapesti intézményben. Egyikükkel, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem mesterképzős diákjával, Kelemen Rolanddal beszélgetett a Maszol.ro.

    A teljes interjú ITT olvasható.

    Drámaírás mesterszakon tanul a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen, Erasmus-ösztöndíjjal érkezett Budapestre. Arról, miért választotta a SzFE-t, Kelemen Roland úgy nyilatkozott: “Tulajdonképpen választhattam volna bármelyik más egyetemet, amelyikkel kapcsolatban van a mi egyetemünk, viszont azt szerettem volna, hogy megismerjem a jövőbeli kollégáimat. (…) Tulajdonképpen tanulás szintjén már sokkal többet kaptam, mint amit a pályázáskor elgondoltam. Nem érzem azt, hogy kevesebbet kaptam volna az egyetemfoglalás miatt, sőt szerintem sokkal nagyobb csomaggal térek majd vissza a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemre, mint amire számítottam.”

    Vilmos Noémi és Kelemen Roland / Fotó: Éder Vera

    Azt is kifejtette, tulajdonképpen a tanköztársaság egy eszme, nem egy rendszer: a tanórák és az egyetemfoglalás között nincs hierarchia, mivel az egyetemfoglalás is tulajdonképpen egyfajta tanulási folyamattá alakul. 

    “Az első két hétben ambivalens érzésem volt ezzel kapcsolatban, főleg azért, mert nem tudtam magam sehová besorolni: szolidarító ember vagyok egy másik egyetemről, vagy egyetemi polgár, hiszen közben megkaptam a diákigazolványomat. Magamban el kellett rendeznem, hogy miért tartom fontosnak azt, amit ők csinálnak. Két hét után már azt éreztem, hogy nem tudok itthon ülni, és közben a sajtóból értesülni dolgokról, egyszerűen ott kell lennem, és mindenben, amiben csak tudok, részt kell vennem, ezzel is fenntartva és segítve az ügyet. (…) Szerintem egyszerűen az történt, hogy mindenki egy közös ügy mögé állt be, és senki nem érezte azt, hogy az ő ötlete vagy kijelentése kevesebb vagy több mint a másiké. Itt szerintem a közösség, az egyetemfoglalás morális kerete, határa volt az, ami mindenkit egy mederben tartott. Nem úgy kell egyébként elképzelni, hogy mindenki egyféleképpen gondolkodik, és mindenki ugyanazt a dolgot képviseli, ezért voltak éjjelekbe nyúló fórumok, mert merőben ellentétes gondolatok merültek fel, és meg kellett találni a kettő közötti jó megoldást” – árulta el Kelemen Roland.

    Arról, hogy mi volt a legemlékezetesebb, mi volt az a mozzanat, ami meg fog maradni hosszú ideig benne, azt mondta: “Az élőláncos charta-hordozás. Azelőtt való este, amikor erről fórumoztunk, felmerült, hogy hat kilométer a táv az egyetem és a parlament épülete között, biztos lesz elég ember, össze fog érni az élőlánc? Én a parlamentnél voltam rendező, koordináltam az embereket, és a láncon végigfutott az a mondat, hogy „a lánc összeért”. Csodálatos volt látni azokat az embereket, akik nem feltétlenül szakmabeliek, és mégis ott vannak, órákig állnak, azért, hogy az ügyünket ilyen szinten segítsék. A másik, ami számomra színházi élmény volt, az a momentum volt, amikor Szarka Gábor az egyetemhez érkezett. Akkor volt bennem egy olyan érzés, hogy eddig még sosem történt olyasmi, hogy valakit akadályoznék valamiben, ilyesfajta ellenállásban még nem vettem részt, és azt éreztem, hogy abban a pillanatban foglaltuk el valójában az egyetemet.”

    Arról is beszélt, hogy a közösség rendszere, a bázisdemokrácia, meg a fórumok működése az, amit tovább tud vinni: “Nem a hierarchikus színházi struktúra az, ami vonz, hanem inkább az ún. heterarchikus, a devised módszerű színház. (…) Budapesten most a másodéves dramaturgosztályba csatlakoztam, a Kárpáti Péter és a Fekete Ádám osztályába, azon kívül, hogy erasmusos órákra is járok, és éppen arról beszélgettünk a félév elején, hogy mi a felelőssége a próbafolyamat bizonyos részein a dramaturgnak. Azt fogalmaztam meg magamnak, hogy a dramaturg emlékezteti a rendezőt az evidenciákra, azért felelős, hogy bizonyos dolgok ne maradjanak ki a próbafolyamatból. A dramaturg felelőssége például az is, hogy egy rendelkező próba után legyen egy visszacsatoló beszélgetés, hogy másnapra az elhangzottak 60 százaléka ne tűnjön el. Hasonló helyzetben tudnám mondjuk kamatoztatni, amit összegyűjtöttem.”

    A teljes interjú ITT olvasható.

    - Színházi pillanatok az Instagramon -