Veiszer Alinda Szikora Jánost, a székesfehérvári Vörösmarty Színház igazgatóját új filmrendezéséről, a Hadikról és színházi pályafutásáról is kérdezte. A beszélgetést itt lehet megnézni jelképes támogatásért cserébe.
„Tulajdonképpen téged érdekelt valaha a huszárok története?” – kérdezte Veiszer Alinda Szikorát. „A Hadik először is úgy jött, mint egy mese. Olyan nincs, hogy ül egy magyar rendező, szól a telefon, fölveszem, szervusz, elküldök neked egy forgatókönyvet, olvasd el, kétmilliárd forint van rá, megcsinálnád? Na ugye, ez a mese, ilyen nincs. De van, velem megtörtént, és tényleg így történt meg” – mesélte a 72 éves rendező. (…)
Szikora azt mondta, nagyon örült a felkérésnek, de nem volt mentes az őszinte lelkiismeret-furdalástól. „Annyi tehetséges fiatal rendező van”, akik rohangálnak pénz után, hogy végre összejöjjön nekik valami. „Igyekeztem nem elcseszni, igyekeztem méltó lenni rá” – mondta. (…)
Veiszer Alinda idézett egy 1981-es interjúrészletet, ebben Szikora azt mondta, hogy az ő zűrössége abból származik, hogy mindene lázadozik a középszerűség, a maradiság, a provincializmus ellen. Szikora azt mondta, „rendben van” az akkori önmaga, és igazából már csak a harmincéves önmagának akar megfelelni. (…)
Beszéltek a kultúrpolitikai harcokról, amelyekbe Szikora gyakran belekeveredett. „Hogy nem vagy nagyon sértett ember?” – kérdezte tőle a műsorvezető, mire Szikora azt válaszolta:
„Ezt a pályát nem lehet megbocsátás nélkül csinálni, mert különben vagy megbolondulsz, vagy alkoholista leszel, sok alternatíva nincs. […] Én rengeteg embert bántottam meg, megsértettem mélyen. Vannak bűneim is színészekkel kapcsolatban. Megtanultam bocsánatot kérni.”
Szóba került Szikora legújabb rendezése, a Csodálatos vagy, Júlia! című Maugham-adaptáció, amelynek főszerepét a korábban hatalmi visszaéléssel vádolt Eszenyi Enikő játssza. Veiszer rákérdezett Eszenyi ügyeire, amire Szikora azt mondta, ő „outsider”, pletykaszinten hallotta ezeket a történeteket, de az az általános véleménye, hogy muszáj egymásnak megbocsátani, de muszáj bocsánatot is kérni, ugyanis aki nem tud bocsánatot kérni, az bűnhődni fog. „De a bűnhődés sem szégyenbélyeg.” Itt Major Tamásra kötött át, aki a Nemzeti Színház igazgatójaként életeket és pályákat tett tönkre, „és ezt az emlékezet elfelejti. És ütögetjük a szégyenbélyeget és böfögünk az Eszenyi Enikőn meg a Gothár Péteren? Ne szórakozzunk már” – fogalmazott Szikora. (…) „Nem védek én senkit ebben a piszkos történetben. De szerintem megtörtént a büntetés” – mondta.
Szikora beszélt még arról, hogy milyennek látja Eszenyi Enikőt, és arról is, hogy hogyan alakult a pályája, és miért kötött ki 31-32 évesen Aczél Györgynél, és ő mit mondott neki, emellett pedig verset is mondott Veiszer Alindának.
A beszélgetést itt lehet megnézni jelképes támogatásért cserébe.