A X. Koronázási Szertartásjáték a Székesfehérvári királyi napokon, augusztus 19-21-én lesz látható a Nemzeti Emlékhelyen. A III. András – Az utolsó aranyágacska rendezője Szikora János, a Vörösmarty Színház igazgatója. Őt kérdezte a Magyar Nemzet.

A teljes riport a Magyar Nemzetben olvasható.

A 2022/23-as évad bemutatói a székesfehérvári Vörösmarty Színházra jellemzően sokszínűek, Szikora János vezetésével jól megférnek ugyanazon a színpadon olyan különböző szerzők, mint William Shakespeare, Szakonyi Károly, Totth Benedek, Lessing és Ulickaja.

A rendező elmondta, hogy ugyan ösztönös cselekvések sorozata egy műsorterv kialakítása, de nem véletlenszerű:

„A választás közös nevezője az, hogy én azokkal a darabokkal tudok mit kezdeni, amik tisztelik az életet. A tiszteletbe a kritika is belefér, de alapvetően az az írói mentalitás áll hozzám közel, amely az életet szentségnek, különös ajándéknak és feladatnak jelöli ki a számunkra.”

Az előző évek szertartásjátékaiban a műfaj és a helyszín adottságait kihasználva visszaköszönnek az olyan elemek, mint a tűz, a stilizált harcművészetek, például kardforgatás, a néptánc, a fizikai színház mozgáskészlete.

Ugyanakkor 2013 óta minden évben új színnel is gazdagodik az adott király életének feldolgozása. A KönyvesKálmánról szóló darabban (2015) a közel ötméteres királyi óriásbábok először léptek színpadra, a III. Bélaelőadás (2017) a cirkuszművészettel hozott újat. 2018-ban elindult a Kárpát-medencei Színjátszótábor. A táborban részt vevő fiatalok a II. Andrásról szóló szertartásjátékban kaptak statisztaszerepet. A 2020-as előadás, mely egy olyan királyról, IV. Lászlóról szólt, aki tele volt szélsőségekkel, a Csúcsos-hegynél épült háromszintes színpadon a középkori misztériumjáték műfaját idézte meg. Így nagy a várakozás, vajon mi lesz az idei, III. Andrásról szóló szertartásjáték színpadi újdonsága.

„Idén sikerült leginkább létrehozni a templom vízióját” – avat be a színház igazgatója.

„Minden szertartásjáték három pilléren áll: a korona szentsége, a templom víziója és az épp koronázott király személyes élettörténete. Idén a templom víziója a legteljesebb mértékben meg tud valósulni. Ez nem azt jelenti, hogy megpróbáljuk rekonstruálni a Nagyboldogasszonybazilikát, de az építészeti szerkezetét igenis megkíséreljük érzékeltetni, és ezzel segítséget adunk a nézőnek ahhoz, hogy ő is ebbe a térbe legyen képes vizionálni a hajdan itt állt monumentális épület szépségét. Valamennyi szertartásjátéknak volt egy építészeti kerete. Szándékosan nem díszletet mondok. Ez az építészeti keret idén a legteljesebb. Ennek a szertartásjátéknak talán ez is az egyik rendeltetése, hogy ráirányítsa az emberek figyelmét a szentség területére, arra, ami már elpusztult, de amit évről évre megpróbálunk a képzeletben felépíteni. Miért olyan fontos ez a hely? Mert ez a magyar államiság szakrális központja volt évszázadokon keresztül. Minden évben ehhez a vízióhoz igyekeztünk valami újdonságot találni. Idén is van új, vizionárius elem” – számol be Szikora János.

A szertartásjátékok központi üzenete, mely minden koronázáson elhangzott: „A leromboltat építsd fel, a felépítettet őrizd meg!”

„Egy művész a saját szakmáján, hatókörén belül tehet ezért a nemes célért, mégpedig azt, hogy keresi és megbecsüli a gyökereket” – mondja Szikora János.

A teljes riport a Magyar Nemzetben olvasható.