A történetek elmesélése és meghallgatása iránti vágyunk tarthat minket életben Szikszai Rémusz színész, rendező szerint, aki legújabban a Budapesti Bábszínházban állította színpadra a Dekameron mai változatát. Ennek kapcsán kérdezte a Jelen. Petike Áron kérdezte. Lapszemle.

A teljes interjú a Jelenben olvasható.
Jelen 2023.04.21 – 40,41,42,43. oldal

„Az előadásban Messiásból parfüm lesz, Ariadnéből biztosító társaság, miközben lassan azt se tudjuk már, hogy kik voltunk. A kollektív tudat alakul át, a kollektív tudás tűnik el, és maradnak a szavak tartalom nélkül. Üres szlogenek mögé bújtatott sekélyesség. Hosszan lehetne elemezni, hogy mi ez az állapot, amiben minden kiürül, semminek nincs már tartalma, csak formája maximum. Olyan világban élünk, amelyből teljes mértékben kikopik a szolidaritás és az együtt gondolkodás képessége. (…) Olyan fiatalemberekkel dolgoztam, akik rendkívül tehetségesek, és rendkívül jól csinálják, amit csinálnak. Őket látva gondolom azt, hogy van remény. Amíg lesz ember a Földön, addig biztos lesz pár elkötelezett „hülye”, aki történeteket akar majd mesélni másoknak, aki hallgatják, mert szükségük van rá. Talán ez is kell ahhoz, hogy életben maradjunk” – fejtette ki a rendező.

Azt is hozzátette: „Láttam bábszínészt újságot megmozgatni úgy, hogy élő lényt varázsolt elém. Ez tudomány, másrészt művészet, és sokan nagyon magas színvonalon művelik ezt, miközben remek színészek.”

Szikszai Rémuszt arról is faggatták, miért nem vezet színházat:
„Elsősorban azért, mert nem tartom magam rá eléggé alkalmasnak. Nem biztos, hogy jó vezető lennék – talán túlságosan számonkérő vagyok. Másfelől olyan a mostani pá lyáztatási rendszer, hogy eszembe nem jutna elindulni rajta. Előfordult már velem, hogy egyszer részt vettem pályázatban, de ez nem mérvadó. Rendezőként mindent meg is teszek azért, hogy az összes munkatársam, aki velem dolgozik a produkción, rendben legyen, de ennyi feladat pont elég. Nagyon sok előadást csináltam arról, hogyan hülyíti meg a hatalom az embert, hogyan veszi el a józan eszét.

A kérdésre, foglalkoztatja-e, hogy milyen a képzés az egyetemeken és a felvetésre, miszerint az, aki színész akar lenni Magyarországon, csak olyan helyekre mehet egyetemi képzésre, ami betagozódik Vidnyánszky Attila bűvkörébe, úgy nyilatkozott:
„Az átalakult SZFE engem nem tud érdekelni, valami egészen másról szól az, mint a képzésről. Valami elveszett, valami eltűnt, leradírozták. Biztos, hogy az előző főiskolának is voltak problémái, nem volt maradéktalan, de ami ott történt „modellváltás” kapcsán, számomra nem járható út. Nagyon sajnálom a most húszéveseket, nem nagyon van másik lehetőségük, ha ezen a pályán szeretnének dolgozni. (…) Azt gondolom, hogy az oktatásban így-úgy résztvevő diákok között nincsenek ellentétek. Ők megértik: nem ellenségek, ezt az árkot nem ők ásták.”

A teljes interjú a Jelenben olvasható.
Jelen 2023.04.21 – 40,41,42,43. oldal