A XXI. század hontalan, a kulturális közkincseket reklámok szintjén fogyasztó embere rohan valamiféle apokalipszis vagy újjászületés felé. Szikszai Rémusz rendezése, a Dekameron 2023 elképesztő látványvilágú korlenyomat – írja a HVG a Budapest bábszínház új produkciójáról. A lapban Szentgyörgyi Rita kérdezte az alkotót.

A felvetésre, miszerint esetleges volt, miként áll össze monumentális élő és bábszínházas, videós előadássá a Dekameron 2023, tíz író mára reflektáló jeleneteiből, Szikszai Rémusz elmondta: hazárdjátéknak indult a projekt,
hiszen egyik író sem tudta, mit ír a másik:

„Kitaláltuk, hogy készüljön egy mai átirat tíz író tollából, keresztmetszetét adva annak, amiben és ahogyan élünk. (…) Rájöttem, ez olyan előadás lesz, ahogyan én látom a világot ma. Megálmodtam egy képzeletbeli repülőteret mint az emberiség lelki átszállóját, ami összeköti a jeleneteket.”

Annak kapcsán, hogy a jelenetek közül leginkább Székely Csaba, Háy János és Fábián Péter szövegeiben lehet áthallásokat találni a lokális viszonyainkra, korrupciós, szexvideós ügyektől a nők elleni bántalmazáson át az ózdi lúzer kálváriájáig, úgy fogalmazott:
„(…) Magánemberként rettenetesen zavar és elkeserít, ami itthon folyik, de színházilag ebben az esetben nem érdekelt. Emberi problémákról próbálok beszélni, amit Tokiótól Los Angelesig értenek. Globális szinten rohanunk valami ijesztő felé, kollektíven.”

Szikszai Rémusz arról is beszélt, a báb egyszerre nagyon konkrét, jelenvaló, ugyanakkor absztrakcióra ad lehetőséget: „Gyönyörű, ahogy a bábos beleviszi a lelkét. Érzékelhető, ahogy átlényegítenek egy tárgyat, legyen az papír vagy felmosórongy. A bábművészek között az egyik jobb színész, mint a másik.”

A kulturális miniszter a haza, család, nemzet „fogalomkörbe” tartozó, a kormányoldallal lojális színházakat támogatja. Arról szólva, szabadúszó alkotóként mennyire érzékeli a pálya szélére sodródást, Szikszai elárulta:
„(…) A források kivonása a kultúrából most már egyértelműen sújtja a kőszínházakat is, nem csak az alternatív játszóhelyeket és a függetleneket – leginkább őket húzta az ág eddig is. A jelenlegi kultúrpolitika a NER kultúrpolitikája, amiben nincs szükség sem társadalomkritikára, sem a társadalmi problémák kifejtésére, sem kísérletezésre. Ennek a kormányzatnak nem fontos a színház, csak a propagandára használható része. Ezek az urak meccsre járnak inkább, főzőversenyekre, nem színházba és nem koncerttermekbe. Amikor elmeséltem román színházi rendező egykori tanáromnak, hogy nálunk bezártak a színházak télen, nem értette. Magyarországon kívül semelyik környező országban nem zártak be színházakat, könyvtárakat, koncerttermeket azért, mert télen nem bírták kifizetni a rezsit. De mi csak ülünk, a fejünket homokba dugva. Úgy teszünk, mintha ez globális probléma lenne. Sehol sem vontak ki ennyi pénzt a kultúrából, se a háborúra, se az energiaárak növekedésére hivatkozva.”

A teljes interjú a HVG-ben olvasható Fából faragott életek címmel.

HVG 2023.04.13 – 34,35. oldal