Jelentések Kampányországból – a hvg360 közéleti személyiségeket, írókat, művészeket, gondolkodókat kért meg arra: írják meg, hogy érzik magukat. Szikszai Rémusz színész, rendező is megosztotta gondolatait.

„(…) folyamatos harcos retorika következményeként szép lassan minden és mindenki polarizálódik, az élet minden területén eluralkodik az, “aki nincs velünk, az ellenünk van” gondolata. Hová lett a híres mondat: “Nem értek egyet azzal, amit mondasz, de halálomig harcolni fogok azért, hogy mondhasd!”? (…) Ellenség lesz a nyugat, az Unió, fenyegetés a NATO, migráncs a menekült, pedofil a meleg, gyanús a civil, infantilis rebellis az egyetemfoglaló, áruló a tiltakozó tanár vagy egészségügyi dolgozó. Így hangozhat el az a mondat, hogy “1956 régen volt, igaz, oroszok voltak, akik lerohantak minket, de ez most más.” És így az oktalan, értelmetlen pusztítás, a szenvedés és az emberélet is relativizálódik” – hívja fel a figyelmet Szikszai Rémusz.

Azt is hozzáteszi: „Mindenkiben egyre erősebben gyökerezik a félelem. Sokan az egzisztenciájukat féltik: elveszíthetik a melót, a megrendelést, a lehetőséget. Vannak, akik felülnek erre a hullámra, erre a félművelt, esztelenül giccses-cirádás szimbolikával operáló propaganda-hablatyra. Valaha a Ceausescu-rezsimben volt szerencsém élni. Akkor, ott, a hivatalos állami propagandáról egy emberként tudta mindenki, a teljes ország, hogy hazudnak, mint a vízfolyás. Ez ma, itt, nem így van. Minden relativizálódik” – szögezi le írásában.

„Elképzelem, ahogy abba a helyzetbe kerülünk, hogy minket ostromolnak. Mit teszünk majd? Egymásnak esünk pártpreferencia-alapon? (…) Remélem, hogy nem. Bízom benne, hogy az utolsó flakon vizet odaadnánk a gyermekeknek és a terhes anyáknak, a maradék étellel együtt. És tán vannak még olyan élethelyzetek, amiben elmosódik minden köztünk levő különbség, csak az marad, ami a legfontosabb: mind emberek vagyunk. Lehet, hogy reménytelenül naiv vagyok” – fogalmaz Szikszai Rémusz írásában, amit teljes terjedelmében ITT olvashatnak,