Szikszai Rémusz színész-rendezőt két tatabányai előadása, a Teljesen idegenek és az Illatszertár kapcsán kérdezte a Deszkavízió.

A teljes interjút itt olvashatják.

2015 óta rendez a tatabányai Jászai Mari Színházban, szinte nem volt olyan évad, amikor ne dolgozott volna velük: „Szeretek ott lenni, minden munkám más volt, de mivel ilyen sokat dolgoztunk már együtt, ismerős számomra a társaság, hazajárok, mondhatni. Ráadásul szerintem az ország egyik legjobb társulata, amely az elmúlt években sokat erősödött, ezt én magam is tapasztalom.”

Az évad elején mutatták be Tatabányán a Teljesen idegeneket. Mára bebizonyosodott, hogy a történet filmvásznon és színpadon egyaránt működik. A kérdésre, mivel tud többet adni a színházi előadás, azt felelte: „Egy baráti vacsoráról tudsz úgy filmet forgatni, hogy az asztal közepére helyezed a kamerát, és ráközelítesz az adott személyre, azt mutatva, amit láttatni akarsz. A szöveg viszont mindkét műfajra alkalmas, az, hogy hova helyezzük a hangsúlyt, hogy miről szóljon, már értelmezés kérdése. (…) A saját generációm problémáit akartam megvizsgálni, górcső alá helyezni benne. A közvetlen környezetemben is láttam már házasságokat tönkre menni, boldog kapcsolatokat elsatnyulni. A middle life crisis az életünk része, a film is erről és ennek a különböző variánsairól szól” – fejtette ki az alkotó.

A következő bemutatóra most márciusban került sor. Az Illatszertár László Miklós legnépszerűbb darabja – 1937 óta világszerte játsszák: „Az Illatszertár – ha mondhatok ilyet – brutálisan jól megírt darab, egy igazi gyöngyszem. (…) Vígjátékot eddig még nem rendeztem, legalábbis ilyen jellegűt nem, kíváncsi voltam, hogyan lehet ezt a zsánert megvalósítani. Minden darabnál tanulni próbál az ember, nekem is éppen emiatt volt izgalmas. Ez egy vizsgahelyzet volt számomra is, hogy mennyit tudok a szakmáról. De egyáltalán nem bántam meg, különben lehet, soha nem találkoztam volna ezzel a történettel. (…) Nem hiszek a mondanivalókban, a kérdésekben hiszek. Ebben az esetben az az érdekes, hogy mennyire stimmelnek a vágyaink, álmaink és elvágyódásaink a valósággal, és mi történik akkor, amikor ez a kettő összemosódik, vagy találkozik?”