Szikszai Rémusz: „Ami most az SZFE-vel történik, mindannyiunk felelőssége”
2020. december 15., kedd 06:22
A színész-rendezőt a PORT.hu kérdezte arról, hogyan érintik a szabadúszó művészeket a színházbezárások és hogy a hazai kultúrharcban milyen esélyei vannak az ellenállásnak.
A teljes interjú ITT olvasható.
Arról szólva, hogy október végén mutatták be a III. Richárd betiltva előadásukat a Vádli Alkalmi Színházi Társulással a Szkénében, Szikszai Rémusz elmondta, hogy munka közben “egy fanatikus elmebeteg”, csinálja, amit kell, amíg fel bír állni és képes arra, hogy teljesen kizárja a külvilágot, pláne, hogy. a rendezés szerinte logisztika és pszichológia is, félig-meddig csoportterápia: „Az én dolgom az is, hogy lelkesítsem, összetartsam a csapatot.”
A darabról is mesélt, amelynek szerzője a világhírű román író, Matei Visniec: „A darab nem a hatalom működéséről szól, sokkal inkább arról, ahogyan a félelmeink elkezdenek irányítani minket. Már nem a politikai elnyomás gyűr maga alá minket, hanem önként legyűrjük magunkat behódolással, a hatalommal kötött kompromisszumokkal. (…) Az előadás egyik kulcsmondatát Meyerhold mondja: Az ember sohasem szabad a saját gondolataiban. Ki beszél helyettem, a saját fejemben?”
A színészei közül azonban többen szabadúszók, ahogyan ő is. Állandó biztos bevétel híján a koronavírus járvány bizonytalan helyzetbe hozza őket. Ennek kapcsán arról beszélt, hogy a létfenntartás minimumát sem biztosítják a bajba jutottaknak és ez a színházi szakmára is súlyosan hat. Nyilvánvalónak tartja, hogy meg fognak szűnni független színházak: „Senki se tudja, mi lesz ennek a vége: mintha a cunami közepén azt latolgatnánk, hogy ki marad életben.”
A felvetésre, miszerint a pályáját kívülről nézve, sohasem tett olyan politikai kompromisszumot, ami miatt szégyenkeznie kellene, azt felelte: „(…) Az a valóságban elég ritka, hogy valaki egyik napról a másikra úgy dönt: gazember lesz. Inkább rengeteg kis megalkuvás, sunyítás vezet el a morális megromláshoz.”
Szikszai Rémusz szerint a független és autonóm intézmények ellehetetlenítése zajlik, erről szól a kultúrharc. Az SZFE diákjainak ellenállását azonban csodálatosnak tartja, de úgy véli, az, hogy harcolniuk kell az egyetemük autonómiájáért, mindannyiunk szégyene.
„A mi előadásunkban Meyerholdot lelövik, de feláll és visszaül székébe, és amikor újra lelövik, ismét kiegyenesedik. A kultúra szabadságát ugyanis nem lehet végleg eltörölni, kiirtani. Ha megszűntetnek színházakat, később nyílnak majd helyettük újak. Mert a művészet olyan, mint a burján, a beton alól is kinő és virágzik” – nyilatkozta Szikszai Rémusz.