Augusztus 28-án ünnepelte nyolcvanadik születésnapját Szilágyi Tibor. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművészt ez alkalomból a Blikk kérdezte. Lapszemle.

Arról szólva, hogy áll a kerek születésnapokhoz, Szilágyi Tibor elmondta: „Az utolsó tíz éve volt, akkor egy remek ünneplésben volt részem. A hetvenedik születésnapomra ugyanis nagy meglepetéspartit szervezett számomra a család és a barátok. Egy étterem különtermét bérelték ki az alkalomra, nem is tudtam az egészről, csak amikor beléptem. Egy évig készültek erre az estére, volt fotókból rendezett kiállítás is, nagyon megható volt. (…) A kor (…) nem érdem, hanem szerencse.”

Azt is hozzátette, feleségével több mint harminc év után is csodaként élik meg egymást, a kapcsolatunat, ennél jobb ünneplés nem is kell.

A kérdésre, láthatjuk-e az idei évadban is színpadon, azt felelte:
„Egyelőre még sok minden képlékeny, de két futó darabban is játszom a veszprémi Petőfi Színházban, az egyik szerepem Stephen Hawking: A mindenség elmélete című darabban az Idő címmel van három jelenetem, de játszom az Esőember című darabban is. Emellett vár még rám valami, de erről most még nem szeretnék többet elárulni, csak annyit, hogy épp a nyolcvanadik születésnapommal van összefüggésben. (…) Rengeteg csodálatos szerepet eljátszhattam és a szakma legnagyobbjaival állhattam színpadon. Ráadásul ennyi idősen kész csoda, hogy megtanul az ember nagy szerepeket. Ez lesz az 58. szezonom, több mint kétszáz szerep van a hátam mögött, ami azért nagyon nagy szó. (…) Nagyon sok nekem szóló szerep talál meg, amiket örömmel játszom. A színház korosztályokra épül, és persze volt olyan szerep, amit hetvenötször játszottam, aztán kiöregedtem belőle. Ezek természetes dolgok. Az embernek kritikával kell néznie magát, én pedig sosem hazudtam sem szebbnek, sem jobbnak magam, mint amilyen vagyok. Az egészségem a koromnak megfelelő, a munkakedvem pedig szerencsére nem csappant.”

A pandémia alatt naplót írt, és most azt is elárulta, tervezi-e, hogy könyv formában kiadja: 
„Az írással még kezdő színész koromban kacérkodtam, akkor írtam egy színdarabot, sőt azóta három könyvet is írtam, de alapvetően nem vagyok író. Ez is inkább csak egy naplószerűség inkább, mint napló, és hogy lesz-e ebből bármi, amit a nagyközönség is láthat majd, azt nem tudom. Leginkább a színházról, a színházzal kapcsolatos gondolataimról írtam” – mondta a Blikknek.