Szilágyi Tibornak a színházról szól az élete, a szakmát az első perctől halálosan komolyan veszi. Nem zavarja, ha felismerik, kedves közvetlenséggel reagál, humoránál csak az öniróniája híresebb. A Meglepetés kérdezte.

A teljes interjú a Meglepetésben olvasható.

Szilágyi Tibor a napokban ünnepelte 79. születésnapját. Ennek kapcsán elmondta: „Boldog vagyok! Ugyan nem tudjuk mennyi van még hátra, de optimista vagyok, Örkénnyel szólva: Bizakodva nézzünk a jövőbe! Nos, én bizakodva nézek! Örömmel dolgozom, és jól vagyok hála istennek. Ha nem az árnyoldalát nézem a koromnak, akkor eszembe jut, ha ilyen állapotban sikerül megérnem a 80-at, az azért nem semmi! Társasági ember vagyok, a barátságot nagyon fontos dolognak tartom. Olyan emberekkel vagyok körülvéve, akikkel egy gondolat, egy szó erejéig sem kell alakoskodni” – árulta el Szilágyi Tibor.

A színművész arról is beszélt, hogy nemrég nagyapa lett. Felesége, Anna annak idején egy ötéves kislányt hozott a kapcsolatba. Orsi már felnőtt, Tibor az első perctől sajátjaként tekint rá. Jó viszonyt ápol Orsi édesapjával, de számára ez a természetes: „Ez nem különlegesség. Orsiék 22 hónappal ezelőtt megajándékoztak bennünket egy unokával, Franciska révén nagypapa lettem! A szülőség, nagyszülőség nem édes vagy nemédes kérdés, nem ez határozza meg a szerepeket. Az érzelmeim Franciskával kapcsolatban is ugyanolyan mélyek, mint Orsival, a szeretetnek semmi köze a genetikához. Franciska még nem beszél, de mindent ért, gyakran olvasok neki meséket, érti, okos, mint a nap. Ha majd megszólal, csak úgy szólítson, a Bohóc! Nagyon meg fog lepődni, ha nagyobb lesz, és rájön, nekem tényleg ez a foglalkozásom!” – vetette fel Szilágyi Tibor.

„Nagyon hálás vagyok Annának és az egész családomnak, hogy tolerálták a pályámat. Mivel én általában keresztül-kasul száguldozom az országban, mert sok helyre hívnak, Anna viccesen azt szokta kérdezni: karácsonyra hazajössz? Az idén az 56. színházi szezont kezdtem. Ha már nem leszek alkalmas rá, vagy egyszerűen azt mondják, elegünk volt Szilágyiból, akkor abbahagyom! De ott vagyok minden kilométerkőnél, ameddig lehet! Már nem igazgatok Sopronban, de játszom, a Ha mi holtak feltámadunk és A gyertyák csonkig égnek darabban. Veszprémben rendeztem a Nyitott ablakot és a Sírpikniket, játszom az Esőemberben és a Hárman a padonban is. Itt felkértek egy önálló estre is, Heilig Gabi írt zenét a verseimhez. Az órák néha nehezen telnek, de a napok és az évek rohannak. Rohannak, mert munkával telnek, és ez így van jól” – fogalmazott

A teljes interjú a Meglepetésben olvasható.