SZFESzarvas JózsefPsota IrénTünet EgyüttesMadách SzínházCsiky Gergely Színház
  • facebook
  • instagram
  • 2021. február 27., szombat

    Színész és célpont – Az SZFE diákjainak ajánlja új könyvét Declan Donnellan

    2021. február 23., kedd 07:00

    Declan Donnellan film- és színházrendező 15 nyelvre lefordított könyvének megjelenésével régi adósságát törleszti a magyar színházi könyvkiadás. A magyar kiadáshoz, Koltai M. Gábor fordításához Zsótér Sándor írt előszót. A kötet már kapható a könyvesboltokban!

    A könyv közérthető, a mindennapi gyakorlat nyelvére lefordítható formában tárgyalja a színészi munka különféle fázisait és kihívásait: a szerep identitását és döntéseit, a szöveget és a reakciót, a mozgást és a légzést, a kontroll és a spontaneitás viszonyát. Túllép a berögzült vagy misztifikált fogalmakon, és célirányos, praktikus utakat kínál helyettük.

    Úgy veszi le a súlyt a színészről, hogy közben a világban és az emberi viszonyokban rejlő ellentmondásokra irányítja a figyelmét.

    Legfőbb célkitűzése az, hogy a színészt bátran, szabadon és önállóan gondolkodó alkotóvá tegye. Donnellan bölcs és szellemes könyve nemcsak színészekhez szól, hanem a kíváncsi nézőhöz is, minden olyan olvasóhoz, akit érdekel, hogyan működik bennünk tapasztalat, gondolkodás és képzelet.

    Sodró Eliza, a Radnóti Színház művésze úgy fogalmazott a könyv kapcsán: “Mikor elolvastam ezt a könyvet, azonnal továbbküldtem a legjobb barátnőmnek. „Zsófi! Megtaláltam! Ezt olvasd el! Soha többé nem érezzük magunkat tehetségtelennek!” Zsófi színésznő, meg én is. És mikor megborulunk, felhívjuk egymást azzal, hogy „ma megint elúszott egy próba… hogy ma megint gyűlölt a közönség… hogy kész, ennyi volt! Szar vagyok! Elhagyom a pályát!”

    “Kisöpri a színészet konyháját, kitakarítja a műmoralizálást, kedvet csinál az öntakarításhoz, kis söprű, kis lapát és szemétbe a csacsiságokkal.” – írta Zsótér Sándor rendező.

    Ascher Tamás rendező szerint “megszégyenítő és imponáló Declan sokrétű tudása, tájékozottsága, műveltsége, lenyűgöző a beleérző képessége”. “Egyike a legszellemesebb szövegnek, amit valaha színházról olvastam. Valóban nagy élmény ez a könyv ‒ őrülten szórakoztató, de például a „parázspatájú mének”-monológ elemzése akkora teljesítmény, hogy könnyek szöknek a szemembe…” – számolt be Ascher.

    Tasnádi Bence, a Katona József Színház színésze pedig hozzátette: “ez a könyv egy időre elzavarta a félelmet, és egyszerűbbnek láttatja az életet, mint ahogy elképzeltem.”

    Declan Donnellan januári írása
    A SZÍNÉSZET TERMÉSZETÉNÉL FOGVA POLITIKAI AKTUS

    Ezt a könyvet, A SZÍNÉSZ ÉS CÉLPONT magyar kiadását az SZFE diákjainak ajánlom, akik most az egyetemüket védik Budapesten.

    A színész művészete soha nem volt még fontosabb. Ugyanis a színész és a populista egymás tökéletes ellenpólusai.

    Abban a pillanatban, amikor a színész játszani kezd, abban a szent pillanatban üzen a közönségnek: „Ide nézzetek! Nem csak egyvalami vagyok! Most egy kicsit nem önmagamat játszom. Valaki mást játszom el.”

    Ez a színház kulcspillanata. A színész azt mondja: „Hát nem csodálatos? Azt játszom, hogy ez a másik ember vagyok. Azt a világot látom, amit ez a másik ember lát! Egy másik ember bőrébe tudok bújni!”

    A populista viszont így szól a népéhez: „Ellopták a kultúrátokat – de velünk végre újra valódi önmagatok lesztek!”

    Csakhogy a színésznek vissza kell kérdeznie: “Melyik valódi önmagunk?”

    Mert a populista soha nem ismerheti el, hogy sok minden lehetünk egyszerre.

    A puszta ténnyel, hogy játszik, a színész egy olyan világot védelmez, amely nem csupán tudomásul veszi e különbözőséget, de gyönyörködik az emberi természet sokféleségében. Egy olyan világot, amely el tudja fogadni a veszteséget, üdvözli a változást, értékeli az ellentmondásokat és képes elviselni a bizonytalanságot.

    A színész művészete önmagában, bármiféle nyílt politikai üzenet nélkül is politikai aktussá válik.

    A legnagyobb pillanat a színházban az, amikor a színész megfordul, és valami meglepővel találja magát szemben. Ebben a pillanatban egyenlőek leszünk a színésszel, és a színésszel együtt látunk. Ekkor, még ha mi magunk is kívülről tudjuk a szöveget, bármi megtörténhet. Habzsoljuk az oxigént, és a színésszel együtt szemtől szembe nézünk a szabadsággal. Egy rövidke pillanatra kevésbé érezzük magunkat magányosnak.

    Bármilyen keserves is a küzdelem, gyengít minket, ha azzal hízelgünk magunknak, hogy jobbak vagyunk, mint „ők” – a morális felsőbbrendűség tudatától gyorsan rothadásnak indulunk. Másokat vádolni és megítélni felséges érzés, de mindkettőtől ostobák leszünk. És nem pusztán ebben a mostani helyzetben, de munkánk során mindig.

    Nem szabad összekevernünk a szimpátiát az empátiával. Az azonosságtudat és a beleérző képesség két különböző dolog. Az előbbi könnyen elönt minket, amikor fiatalok vagyunk, és rajongunk azért, aki „szakasztott olyan, mint mi”. Felnőttként azonban meg kell tanulnunk szeretni azokat is, akik nem „szakasztott olyanok, mint mi”. Ehhez pedig el kell mélyítenünk magunkban az empátiát.

    A populisták magasra szárnyalnak a szimpátiából gyúrt felhőkön. Forró és lelkesítő érzés lehet… Egy darabig. Az empátia első pillantásra kevésbé tűnik hevesnek. De a művész csakis ebben a térben dolgozhat. És az empátiában végső soron több a szeretet.

    A színészet természeténél fogva politikai aktus.      

    Declan Donnellan, London, 2021. január

    A könyv már kapható nagyobb könyvesboltokban
    és online felületeken is, köztük a Libri oldalán, ITT.

    - Színházi pillanatok az Instagramon -