Galambos ErzsiBalázsovits LajosLovas RoziBata ÉvaWunderlich József
  • facebook
  • instagram
  • 2021. december 5., vasárnap
    banner_bigBanner3

    Színészképzésről és az SZFE-ről nyilatkozott Jordán Tamás, Béres Attila és Rázga Miklós

    2020. július 20., hétfő 06:21

    A Demokrata vidéki színházigazgatókat kérdezett arról, hogy látják a színészkepzés esetleges hiányosságait.

    A teljes beszámolót a Demokratában olvashatják.

    A szombathelyi Weöres Sándor Színházat vezető Jordán Tamásnak, aki 2002- 2006 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem osztályvezető tanára is volt, egyaránt pozitívak a tapasztalatai a fővárosi és a Kaposvári Egyetemen diplomát szerzők szakmai tudásával kapcsolatban.

    “Mindig tárt karokkal várjuk a fiatalokat, a tehetség a fontos, nem az, hogy a növendék hol végezte el a tanulmányait. Ez a kérdés soha fel sem merült bennem” – mondja. Szerinte természetes, hogy kevésbé vonzó a fiataloknak egy vidéki játszóhely, hiszen nem könnyű Budapesttől távol nevet, országos ismertséget szerezni. 

    Jordán Tamás igyekszik vonzóbbá tenni a vidéki színházi létet, a huszonévesek leszerződtetésekor ügyel arra is, hogy Szombathelyen is meg tudja nekik adni legalább az országos átlagfizetést.

    Hasonlóra törekszik Béres Attila, a Miskolci Nemzeti Színház ügyvezető igazgatója és rendezője is, a borsodi megyeszékhelyen szintén tisztességes fizetéssel, színészlakással, jó közösséggel és kiváló rendezőkkel várják az újonnan belépőket.

    “A vidéki teátrumok óriási előnye, hogy az ifjak, miután az egyetemen elsajátították a szakma alapjait, itt egyből élesben is kipróbálhatják magukat a nagyszínpadon. A társulatunkat eleve a fiatalokra építjük, nagyon hamar akár főszerepet is kaphatnak, és gyorsan rengeteg tapasztalatra tehetnek szert évi négy premierben, havi átlag húsz-harminc előadásban játszva, amit csaknem kétszázötven próba előz meg. (…)” – magyarázza a vidéki színházi munka előnyeit Béres Attila. A színházat az igazgató egy öttagú művészeti tanáccsal közösen vezeti, Kaposvárra és Budapestre egyaránt járnak, és Béres Attila nem lát különbséget a színvonalban.

    “A szakma mindig is a fővárosban centralizálódott” – mondja Rázga Miklós, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója, aki arról számolt be, nyolc-tíz évvel ezelőtt a társulatnak három-négy újonnan érkező, fiatal tagja is a Színművészetin végzett, az elmúlt néhány esztendőben viszont már kivétel nélkül Kaposvárról jöttek az ifjak. Ennek több oka is van. A 2008 és 2018 között működő kulturális támogatási szisztéma, az úgynevezett taorendszer révén egyre csábítóbbak lettek a független és alternatív színházak, és a filmgyártás közelmúltbeli fellendülése szintén Budapest felé orientálja a fiatalokat. Rázga Miklós igazgató az anyagiak tekintetében sem túl optimista, ők Pécsett nehezebben tudnak stabil, így hosszú távon is vonzó egzisztenciát nyújtani a társulat tagjainak. (…) A kaposvári és a fővárosi színművészeti hallgatóival kapcsolatban annyit jegyez meg, mindkét intézmény esetében tapasztal képzésbeli hiányosságokat, főleg a színpadi beszédben, amire az idősebb generációk különösen háklisak. (…) A Pécsett dolgozó kiváló rendezők igyekeznek orvosolni ezt, és mindkét iskolából szívesen fogadják a növendékeket.

    A teljes beszámolót a Demokratában olvashatják.

    Színházi pillanatok az Instagramon
     -
    HÍREINKET ITT IS KÖVETHETI:
    © 2021 szinhaz.online
      KapcsolatImpresszumMédiaajánlatAdatvédelmi irányelvek
  • facebook
  • instagram
  • nka