Kövér Béla BábszínházJátékszínAlfonzóFür AnikóFekete ÁdámTheodoros TerzopoulosSZFE
  • facebook
  • instagram
  • 2020. június 2., kedd

    “Nem hiszek a dobozokban” – Szinetár Dóra a Presszó vendége volt

    2020. május 23., szombat 08:01

    Szinetár Dórát, aki ősztől a Thália Színház tagja, Szemere Katalin kérdezte a Presszó c. beszélgetéssorozat online kiadásában. A színművész őszintén mesélt többek közt kisfiáról, pályájáról, kihívásokról és a koronavírusról.

    A Presszó a nappaliban sorozat korábbi vendége volt Domsa Patrícia gyermekszemész, aki azt a kérdést fogalmazta meg Szinetár Dóra felé: hogy van a gyermek?, míg Szemere Katalin arra is kíváncsi volt, mennyit tudott a színművész kisfia, Benji születése előtt a Down-szindrómáról:

    “A születése előtte se tudtam sokat a Down-szindrómáról, most se vagyok szakértő. Azt tudom, hogy ezzel a genetikai mássággal mindenféle fizikai probléma együttjárhat, ezért mindenhova elvittük vizsgálatra Benjit, akiről kiderült, hogy az égvilágon semmilyen fizikai problémája nincs és Down-szindrómával mozaikosan, tehát nem minden sejtjében érintett. (…) Ha valaki Down-szindrómás, az ugyanolyan skatulyát jelent, mint bármelyik skatulya, amibe szeretnek gyerekeket berakni. (…) Tény, csak nem ezzel szoktak foglalkozni, hogy kétévente lecserélődik a génállományunk. Annak ellenére, hogy az orvosok tisztában vannak ezzel és hogy

    a genetikusok szerint is csak 20 százalékban határozza meg egy ember életét a genetika, 80 százalékban pedig az összes többi tényező,

    a Down-szindrómával rendelkezők genetikai állományát nem szokták újra vizsgálni. Pedig nagyon érdekes lenne megnézni, hogy változik olyan emberkénél, akivel keveset foglalkoznak, akit leírnak, akire azt mondják, “úgy se lesz belőle semmi”, és hogy néz ki az évek múltával egy olyan gyermek genetikai képlete, akivel elképesztően sokat foglalkoznak, akit imádnak és akire azt mondják, hogy “nem érdekel, milyen a genetikai képlete”. Egyébként a többi gyermekemnek se vizsgáltattam meg a genetikai képletét és nem jelentették ki róluk, hogy szőke hajúak lesznek és három évesen hisztérikusak, de 12 évesen alig fogom tudni kirobbantani őket a sarokból, mert annyira szeretnek majd olvasni. És ha ezt jósolták volna, akkor se érdekelne, mert nem ez határoz meg egy embert. Szóval nagyon nem szeretem, ha leegyszerűsítenek elképesztően bonyolult dolgokat és nem szeretem, ha jósolgatnak” – vallotta Szinetár Dóra.

    Arról is beszámolt, bizonyos helyeken rettenetes tapasztalatokat szerzett arról, hogy állnak a triszómiával érintett gyerekekhez. Egy kórház fejlődésneurológiai osztályán például azt közölték vele:

    “Anyuka ez a gyerek benne van egy dobozban,

    ha ide behozza, megvizsgáljuk, hogy ennek a doboznak a tetején vagy az alján van. Ha az alján, akkor a mi módszerünkkel fel lehet hozni a tetejére, ha a tetején van, akkor nem nagyon lehet vele mit csinálni, ebből a dobozból ember nem veszi ki”. 

    “Miután ezt egy kéthetes csecsemővel végighallgattam, zokogógörcsöt kaptam, de szerencsés lelki alkat vagyok, túljutottam a dolgon és elhatároztam, hogy

    márpedig mi ezt a gyereket ebből a kitalált dobozból ki fogjuk venni, mindent meg fogunk érte tenni, mert nem hiszek a dobozokban. (…)” –

    szögezte le Szinetár Dóra.

    A kérdésre, pályája során tapasztalta-e, hogy be akarták volna tenni valamilyen dobozba, azt válaszolta: “Szerintem engem már rengeteg dobozba be akartak rakni. Sok ember fejében élt rólam egy elképzelés, miszerint egy kedves aranyos, szabályos arcú, kicsit semmilyen, nem túl szélsőséges lány vagyok, aki énekel. (…) Ennek több oka volt, elsősorban az, hogy hosszú éveken keresztül musical duetteket énekeltünk a volt férjemmel egy olyan formációban, amelyben én mindig a kedves, aranyos nőt képviseltem. A dolog kommunikációja is arról szólt, hogy minden szép, minden kerek és rózsaszín. (…) Belefutottam egy olyan ízlésvilágba, amivel se közben, utólag meg pláne nem tudok azonosulni.

    Elképzelhetetlen lett volna, hogy ebben a kék szemüvegben, két konttyal a fejemen interjút adjak, mert egy musicalsztárról az a kép él, hogy ondolált barna hajjal, kifestve, mindig halkan nyilatkozik”

    – mondta Szinetár Dóra, aki azt is hozzátette, időnként szeretett volna kitörni a skatulyából, de senkit nem hibáztat azért, hogy milyen kép alakult ki róla, hiszen a saját döntése volt, mi az, amit vállal és mi az, amit nem.

    “A férjem, Zalán mellett kezdtem rájönni, hogy gyakrabban szeretném kimondani a véleményem, és hogy bizonyos értelemben szélsőségesebb dolgokra vágyom” – magyarázta Szinetár Dóra.

    Annak kapcsán, hogy felmondott az Operettszínházban és a Thália Színház tagjaként folytatja, elmondta: “43 éves vagyok, nem ez a legideálisabb kor egy színésznőnek, ez nem az a pont, amikor elkezdenek a szerepek özönleni az ember felé.

    Én nem panaszkodhatok, mert mindig megtaláltak a szerepek, de megmondom őszintén, amikor Schell Juci(a Thália Színház művészeti vezetője, a szerk.) hívott, eszembe se jutott, hogy munka ügyben keres,

    pláne, hogy az én korosztályomban sok nagyon jó színésznő van. (…) De amikor jött ez a hívás, egyértelmű volt, hogy megyek. Tény és való, hogy ha az elmúlt 15 évben hívtak volna prózai színházba tagnak, elmentem volna. Ennek nem az az oka, hogy ne szeretném a műfajt, amiben 20 éven keresztül dolgoztam, de (…) Magyarországon nem azt jelenti zenés színházban tagnak lenni, mint egy prózai színházban dolgozni” – mondta a színművész.

    Szinetár Dóra és Szemere Katalin beszélgetésének további részleteit a fenti videóban ismerhetik meg,

    - Színházi pillanatok az Instagramon -