Szinetár Dóra válaszlevelet küldött Apáti Bencének, a Budapesti Operettszínház balettigazgatójának, miután az Origóban megjelent Apáti Bence „Szinetár Dóra hazugságai és a bíróság” című írása.
Szinetár Dóra: Apáti Bence igazságai és a szabad vélemény-nyilvánítás – részlet:
Attól, mert egy hazugságot sokszor egymás után elmondunk-leírunk, még nem lesz igaz. Attól, mert Apáti Bence sokszor leírja, hogy én hazudok, még nem válik valósággá. Vagy például hiába írnám le nagyon sokszor, hogy Apáti Bence szőke, kékszemű és népitáncos, attól még nem lesz az.
„Történt”, hogy Apáti Bence pert veszített a bíróságon. Másodfokon is. Beperelte ugyanis a Magyar Narancsot egy velem készült interjú miatt. Veszíteni nagyon nehéz dolog. A sikeres leviselkedéséhez intelligenciára, eleganciára, és stabil mentálhigiénés állapotra van szükség. Vagy minimum humorérzékre. Mindezek hiányában marad egy közepesen logikátlan, kellemetlen hangvételű iromány, amit leginkább egy hisztis, sértett kiskamasz magyarázkodásához tudnék hasonlítani, de nem teszem. Pedig megtehetném, minden következmény nélkül, ugyanis ez az én VÉLEMÉNYEM lenne. Ez volt ugyanis a bírósági ítélet lényege.
Apáti Bence rosszul értette, a per tárgya nem az volt, hogy megállapítsák, az adott interjúban az én állításaim igazak voltak–e, hanem az, hogy kiderítsék, az állításaim VÉLEMÉNY-nek minősül-e. Ugyanis ha igen, akkor az szabad. Ebben a típusú demokráciában a VÉLEMÉNY-nyilvánítás szabad. Ha nem így lenne, Apáti Bence épp most is a soktól-sok évig terjedő börtönbüntetését töltené több rendbeli becsületsértésért, rágalmazásért és gyűlölet-beszédért. Az, hogy nem ez történik, azért van, mert az a sok minden, amit élő, és felvett tv-műsorokban, nyomtatott- és online újságok, blogok hasábjain naponta kifogalmaz magából, az ő VÉLEMÉNYE. Ezért szinte mindegy, hogy egyetlen betű is igaz-e belőle. Mondhatja. Írhatja”.
Szinetár Dóra teljes levelét ITT olvashatják.
Apári Bence írására reagált Szinetár Dóra:
Történt, hogy Szinetár Dóra szerződést bontott az Operettszínházzal – nem, nem az intoleráns fasiszták rúgták ki, ment ő magától -, átsétált a Nagymező utca másik oldalára, és beköltözött a Thália Színházba. (…) Dóra az elszerződését a Magyar Narancsban igyekezett megmagyarázni. Igen, ilyenkor válságkommunikáció szükségeltetik, mert a roppant toleráns liberálisok csak egy jó kis diktatúrázós interjú fejében kaphatnak csak szabad el- esetünkben inkább bevonulást. (…)
Ezt találta mondani:
„Az Operettszínház balettigazgatójának [Apáti Bencének] ezerszer durvább megnyilvánulásai vannak közszereplőként [mint Kálomistának], a kinevezésekor mégsem kérdezte meg senki, miért nem mondunk fel, zsidók, melegek, másként gondolkodók és mindenki, akiket hol burkoltan, hol egyértelműen elítél hetenként egy élő tévéadásban.”
A fenti mondatok finoman szólva sem álljak ki az igazság próbáját.
(…) A kijelentéseit nyilván nem hagyhattam szó nélkül, az antiszemita vád pedig különösen komoly dolog, úgyhogy első körben az ügyvédem tanácsára a hazugságokat közlő lap ellen indítottam pert. (…) Egyrészt ugye úgy vesztettem el a pereket első és másodfokon is, hogy Szinetár azon állításai, hogy minden héten egy élő műsorban elítélem a zsidókat, nem nyertek bizonyítást. (…) Másrészt, és ez az izgalmasabb, ezek szerint a magyar bíróság szerint bárkiről, aki Soros Györgyöt és tevékenységét kritizálja, nyugodt szívvel kijelenthető, hogy tulajdonképpen egy véresszájú antiszemita. A bíróság nem fogja elítélni az ilyen abszurd vádakat megfogalmazókat.”