Jelentések Kampányországból – a hvg360 közéleti személyiségeket, írókat, művészeket, gondolkodókat kért meg arra: írják meg, hogy érzik magukat most, Magyarországon. Az idén 90 éves Szinetár Miklós, Kossuth-díjas színházi, opera-, tévé- és filmrendező alapjaiban írná át a választási rendszert.

„Hol lábszagú, iskolai WC-falfeliratok színvonalát idéző plakátok, hol felnőttnek vélt emberek emlegetnek pitiáner kompromitáló anyagokat; a televízióban komoly politológus állítja, hogy az döntheti el a választást, ha az utolsó két hétben kiderül valami szaftos botrány; rendszeres a hazudozás arról, hogy ki és mit mondott, pedig nem is mondta; az interneten hétköznapi jelző a hazaáruló meg a gyilkos, a börtön emlegetése pedig már egyenesen közhely. Mindezen túl mesés ígéretek – mindenféle számonkérési felelősség nélkül. És minden gusztustalanság alól felment a varázsszó: „KAMPÁNY!!!” Ez a szó minden disznóságot és erkölcstelenséget megmagyaráz és elken, még az erkölcs bajnokai is azt hirdetik: a kampányba sok minden belefér” – fejti ki Szinetár Miklós.

Hozzáteszi: „Ijesztő annak a tudata, hogy jövőnkről négyévente sok olyan ember is dönthet, akiknek fogalma sincs arról, miről is dönt valójában. Magyar híradóban láttam egy idős asszonyt, aki bedobta a szavazócéduláját, kijött az utcára, ott megkérdezték, hogy kire szavazott. Megmondta, hogy kire majd ijedten megkérdezte: „Miért, nem arra kellett volna?” A választásokat egy szlogen uralja: a nép bölcsen dönt. De nem, sajnos ez nem igaz.”

Szinetár szerint eleve olyan, hogy „bölcs nép” nincs: „Az egyik ember ebben bölcs, a másik meg abban. Én elég sokat tudok színházról, operáról, televízióról, művészetoktatásról, ám hatökör vagyok számtalan gyakorlati kérdésben. Nem tudom megszerelni a biztosítékot, és nem tudok megfőzni egy ebédet. Még a laptopot is pocsékul kezelem. Mindenki tudja, hogy mihez ért, és ha őszinte, azt is látja, hogy mihez nem. A politikához viszont mindenkit elég bölcs?” – veti fel a rendező.