Miről is beszélhetnék? Hát arról, hogy a politika meg a közélet ma elég rémes. Vagy arról, hogy a propaganda, miközben infantilis, néha már goebbelsi magasságokban szárnyal. Hogy a morál hiánycikk, anyanyelvi szinten megy a hazudozás, és a gazdasági helyzet rémisztő – foglalta össze a honi közállapotokat a kilencven éves Szinetár Miklós a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémián elhangzott székfoglaló beszédében, amelyből az Index közölt szemelvényeket.

A színházi szakember beszédében felelevenítette a háborús gyerekkor emlékeit, és azt, hogy a túlélt bombázások után úgy érezte, minden ajándék, és életének további ajándékaival, szerencsés fordulataival igyekezett élni, de nem visszaélni. Mint felidézi, a születése óta eltelt évtizedekben volt már kommunista, kispolgár, rendszer ellensége, rendszer barátja, modern és konzervatív is, de egészében véve nagyon jó élete volt, még ha az valamelyest rosszul is esik neki, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem, ahol ötvenegy évig tanított megszakítás nélkül, még csak fel sem köszöntötte a kilencvenedik születésnapján (Szinetár Miklós idén februárban volt kilencven éves.)

A székfoglaló beszédben Szinetár arra is alkalmat talált, hogy tizenkét tanácsot adjon az életre unokáinak. Ezek között szól a testi-lelki egészség fontosságáról, az élet apró örömeinek szerepéről, az egyensúly szükségességéről a konfliktuskezelésben és az anyagi javakban, és elmondja azt is, mennyire nélkülözhetetlen, hogy az embernek minél több szabadideje legyen. A szabadság kapcsán kiemelte azt is:

„Ne légy hívő! A vakon hívő ember: rab. Akármi is a hit tárgya, vallás vagy nemzet, egy ember, vagy egy szakma, egy módszer vagy egy elmélet – ha nincs benned kétkedés, nem vagy szabad.

Ne légy hitetlen! Aki csak kételkedik, az ugyanolyan rab, mint a hívő, csak a feltétlen igenlés helyett a feltétlen tagadás rabja. Minden iránt legyél nyitott és várakozó! Ne várd a csodákat, de fogadd el őket, ha mégis megtörténnek. Mindarra, amiről nincs tapasztalatod, bátran mondd, hogy nem tudom!

Ne legyél rabja senkinek és semminek! Se embernek, se szenvedélynek, se politikának, se divatnak, se a hobbidnak, se a fogyasztásnak, se a szakmádnak! Semminek! Mindent élvezz mindennek örülj! De ha kell, legyél képes mindenről lemondani!”

„A gondolkodásomat mindig meghatározta ez a szó: IS! És elvetettem mindig azt, hogy: CSAK! Mindig azt képviseltem, hogy: Fűre lépni szabad! Ez nem volt könnyű, mert a társadalomban mindig két tábor volt a leghangosabb: akik habzó szájjal hirdetik mind a mai napig, hogy fűre lépni tilos, meg akik agresszíven erőltetik, hogy fűre lépni kötelező. Persze a szélsőségekben is van igazság. Mert baj ha teljesen letapossák a füvet, és aki nem mer egyáltalán a fűre lépni, azt meg biztatni kell! Na de az ARÁNYOK! Mert életem tapasztalatai között talán a legfontosabb, hogy mindig, mindenhol, mindenben döntőek az ARÁNYOK” – fogalmazott Szinetár Miklós.

Forrás: 24.hu, Index