Szinetár Miklós: „Ami az SZFE-vel történt, az rosszabb, mint disznóság”
2021. november 19., péntek 10:22
„A szabadság valóban nagy dolog, de azzal is szembe kellene végre nézni, hogy a szabadságra kevesebbeknek van igényük, mint a jó egészségügyre vagy a minőségi oktatásra vagy a tisztességes, inflációmentes árakra” – mondja Szinetár Miklós rendező, aki Szentendrén, Karinthy Ferenc Dunakanyar című művét viszi színre leányával, Szinetár Dórával és vejével, Makranczi Zalánnal.
A teljes interjú a Népszavában olvasható.
Népszava 2021.11.19 – 5. oldal
Nagyon hosszú időt töltött a Magyar Televíziónál. A kérdésre, tartja-e a kapcsolatot az intézménnyel, Szinetár Miklós elmondta: „Az életemnek van néhány alapszínhelye, az első a főiskola, ahol 51 évet tanítottam. Ehhez képest amikor az SZFE körül kitört a botrány, sem az egyik, sem a másik fél meg sem kérdezett. A Magyar Televízióban huszon-nyolc évet töltöttem, ha nagyképű lennék, azt mondhatnám, hogy a nevemhez kötődik az intézmény kulturális aranykora, ehhez képest a világon semmilyen kapcsolatom nincs velük. Az Operában viszont szeretnek és becsülnek. Nekem az Opera az anyám, a televízió a gyerekem.”
Az SZFE kapcsán mégis megszólalt: „Azért, mert ahogy ez történt, az rosszabb, mint disznóság, az hülyeség. Úgy jártak el, mint amikor egy csodás lakást, amely remek volt, de az évek alatt leamortizálódott, tatarozás helyett felgyújtanak. Az Ódry Színpadot, ami egy remek játszóhely, renoválni kellett volna, nem megszüntetni. Kinevezett utódjáról, az Uránia moziról pedig már többször kiderült, hogy színháznak alkalmatlan. Ráadásul az sem jó, hogy az intézmény alapítványi, vagyis magánkézbe került.
Annak idején a felvételiken sohasem tapasztaltam, hogy egy jelentkező protekcióval jutott be. Egy napon vettük fel az akkori kereskedelmi miniszter fiát, és ugyanazon a napon küldtük el az akkori államelnök unokáját. Most, hogy magántulajdon, sokkal több visszaélés lehetséges.
Az sem közömbös, hogy drámai helyzetekben – járvány, természeti katasztrófa, ami sajnos egyre gyakoribb -, az ilyen kis intézményt az államnak, ha ő a fenntartó, kötelessége megmenteni, a szent magántulajdon viszont ilyenkor mindig széttárja a karját: gazdaságtalan a működés, elfogyott a pénzem, menjetek, ahová tudtok.”
Most Szentendrén rendez, de a Dunakanyart megrendezte már a televízióban a hetvenes évek elején, amikor még Karinthy Ferenc kifejezetten divatos szerzőnek számított: „Karinthy Ferencet nagyon szerettem, nagyon jó írónak tartottam, tartom ma is. Egyetlen pechje volt, hogy az édesapja egy világzseni. Gondoljon bele, mi lett volna, ha az Ibsen papája a Shakespeare.
Karinthy Cininek ez a darabja emberi kapcsolatokról, szerelemről szól, de ezek mögött a történelmi konfliktusok is megjelennek. Ezt ma felidézni nagyon izgalmas feladat.”
Azt is hozzátette: „A Dunakanyarnak van egyébként egy érdekessége. A két szerepet a lányom és a vejem játssza. A lányom, Dóri harminc éve van a pályán. Ezalatt egyetlenegyszer sem dolgoztunk együtt. Ez az első alkalom. Úgy gondoltuk, hogy most már megengedhetjük magunknak. Mindig utáltam a belterjességet. Amikor a Magyar Televízióban dolgoztam, a feleségemet összesen kétszer rendeztem, az egyik eset épp a Dunakanyar volt, 1971-ben.”
A teljes interjú a Népszavában olvasható.
Népszava 2021.11.19 – 5. oldal
vagy itt olvasható.