„Legalább nem lőnek! Ezzel szoktam nyugtatni a családom csupa háború után született tagját, amikor felháborodnak valamilyen mai hazai eseményen. Soha nem féltem, de folyton ott van a tudatom mélyén, hogy amikor túléltem az ostromot és a deportálások korát, azt gondoltam, azután már minden nap ráadás” – említi meghatározó gyerekkori emlékét a 91 éves, Kossuth-díjas színházi, opera-, televíziós és filmrendező, akivel a HVG-ben készített interjút Mátraházi Zsuzsa.

A teljes interjú a HVG-ben olvasható.
HVG 2023.08.10 – 66. oldal

A kérdésre, hogy csinálta, hogy a Rákosi- meg a Kádár-érában, de a rendszerváltás után egymást követő kormányok alatt is foglalkoztatott művész lehetett, és az ma is, Szinetár Miklós elmondta:
„Egy művészeti intézmény vezetőjének az is dolga, hogy ne csak egyenlő távolságot, de egyenlő közelséget is tudjon tartani, ami nem egyszerű. Volt, amikor egyesek azt vetették a szememre, hogy kommunista vagyok, mások humorizáló kispolgárnak kiáltottak ki, de mondtak a rendszer ellenségének, illetve barátjának is, modernnek és konzervatívnak egyaránt. „

Akadémiai székfoglalójában említi, mennyire fontos, hogy az ember jóban legyen önmagával. Ennek kapcsán kifejtette:
„Ezt csak akkor tanultam meg, amikor már túl voltam két váláson meg a Petőfi Színházon, ahol művészeti vezetőként az 1960-as évek elején műfajilag forradalmit alkottunk. A banális mondás szerint aki 30 éves kora alatt nem forradalmár, ötvenen túl nem konzervatív, annak nincs esze.”

Arról is faggatták, mit szól hozzá, hogy Ókovács Szilveszter a szakmai bizottság véleménye ellenére ismét az Operaház főigazgatója lett:
„Személyes érintettség miatt inkább nem beszélnék erről. Az Eiffel Műhelyházban, ahol beszélgetünk, termet neveztek el rólam, négy rendezésem van műsoron, megcsinálhatom májusra a Fra Diavolo című francia vígoperát. Az Operaház főigazgatói posztjáról csak annyit, hogy az két állás: intendánsi és művészeti vezetői poszt egyszerre. Lehet az egyiket nagyszerűen csinálni, mint amilyen például ennek a kőbányai műhelyháznak a csodálatos megvalósítása, míg a másik működését mindig is vitatták és vitatják. Tény, hogy vannak vitatható előadások, de az is tény, hogy ma az Operaházban remek énekeseket hallhatunk, kitűnő a zenekar és az énekkar is.”

Arról szólva, szerinte milyen a közhangulat, úgy vélekedett:
„Jó, hogy most már nem csak karácsonykor lehet banánt meg narancsot kapni, hogy a zsebünkben van az útlevél, amivel bárhová utazhatunk. Úgy nyilatkozhatok most, ahogy akarok, és maguk lehozhatják. Ezzel szemben rossz a mindenütt tapasztalható ingerült közérzet. A politikával sikerült az embereket olyan fokon felidegesíteni, hogy mindenki folyton a pisztolyához kapkod, mint egy westernfilmben. (…) A szlogenek néha megnevettetnek. Az Isten, haza, király hivatalos jelszót egy operettben Fedák Sári fogalmazta át némi obszcén mozdulat kíséretében Isten, haza, családra.”

A teljes interjú a HVG-ben olvasható.
HVG 2023.08.10 – 66. oldal