Szinetár Miklós: „Úgy alakult az életem, hogy soha nem voltam fiatal és nem vagyok öreg”
2024. június 3., hétfő 13:44
Megjelent Szinetár Miklós új könyve, Önéletrajz-szerűség és egyebek címmel. Ennek kapcsán ezúttal a Best magazin és a Kultúra.hu kérdezte.
Bizonyos kor felett egyre többször kapja meg mindenki a kérdést, hogy mi a hosszú élet titka, most Szinetár Miklós is válaszolt erre kérdésre. Mint mondja, elsősorban a munkának, másodsorban annak köszönheti, hogy ilyen kitűnő formában van 92 évesen, hogy könnyen le tud mondani dolgokról:
„Még mindig sokat dolgozom, szerintem a munka fontos az időseknek is. Szellemileg karbantart. Egyébként fél nyolckor kelek, minden reggel 20 percet tornázom, járok úszni, szeretek nagyokat sétálni, egy dolog megy már nehezen, a lépcsőzés, mégpedig felfele. Soha életemben nem aludtam délután, két éve viszont, miután megebédelek, úgy elnyom az álom, hogy alig bírom nyitva tartani a szemem. Háromnegyed óra pihenés, és újból friss vagyok. Este szívesen nézek tévét, híreket, olyan filmeket, amik különleges országokban, tájakon játszódnak, például Bhutánban, Dél-Amerikában, Skandináviában. Aztán éjjel fél 12-kor már irány az ágy. De ha már említettem a jó tulajdonságom, mondok egy rosszat is, ha ez egyáltalán rossz. Hajdan szivaroztam, de mindig úgy gyújtottam rá, hogy az volt bennem, hogyha nincs többet, akkor nincs. Hajdan szerettem a jó italokat, de bennem volt, ha nincs, akkor nincs. Én mindenről nagyon könnyen tudok lemondani. Ez az életfilozófiám.”
„Nekem úgy alakult az életem, hogy soha nem voltam fiatal, és nem vagyok öreg. Ez a két kategória kimaradt az életemből, utálom is ezeket a skatulyákat. Gondoljon bele: minden fiatal más, ahogyan minden öreg is. A hátam borsódzik az Ez kell a fiataloknak! felkiáltástól” – fejtette ki a Kultúra.hu-nak. A beszélgetésben azt is leszögezte, akadtak, akik a baloldali kommunista, mások pedig a felelőtlen kispolgár címkével illették.
„Ez egy életen át így volt. A Magyar Művészeti Akadémián – amely nem is választott tagjai közé – baloldali vagyok, a Széchenyi Irodalmi Akadémián egy időben azért nem választottak meg, mert voltak, akik azt mondták rám: „Orbán Viktor embere”. Valóban. Nem titkolom, hogy örültem, hogy másokkal ellentétben sokszor látogatta az Operaházat, ahol igazgató voltam. Később azután Radnóti Zsuzsa javaslatára mégiscsak befogadott a Széchenyi Akadémia” – sorolta Szinetár Miklós.
Arról is beszélt, hogy mindig törekedett arra, hogy tisztességes maradjon: „Ez rengeteg mindenen átsegített. 43 évig voltam vezető különböző helyeken, és nincs olyan, ahová ha visszamegyek, ne örülnének nekem. Két dolgot igyekeztem teljesíteni: hogy én jól érezzem magam és aki velem dolgozik, az is jól érezze magát. Ez bizonyos értelemben kifizetődő. A televízióban mondta egyszer a titkárnőm: – Jaj, főnök, csodás, hogy maga minden fiatalt fogad! – Terikém – mondom –, az egész merő önzés, nem jótétemény. Arra gondolok, hogy amikor nyugdíjasként statisztálok majd a filmjében, akkor talán azt mondja, hogy ennek az öreg marhának adjanak már egy könnyű lándzsát. (…) Számomra mindenkor első az ember, az elvek csak utána következnek. Ádám Ottó mondta, hogy „a színház nagyon fontos; de azért nem annyira”.”