A Senses Fesztivál fókuszában a legkisebb korosztálynak szóló érzékszervi észlelésen alapuló előadások állnak. A színházművészet különböző formáin keresztül kicsik és nagyok, nézők és színészek együttesen újra felfedezik a körülöttük lévő színekkel, hangokkal, anyagokkal és mozgással tarkított jelképes világot. A fesztivál előadásait az Eötvös10-ben és a Kolibri Színházban láthatjátok 2023. június 9. és 11. között. Az indiai és olasz Színek című előadás alkotóival készült rövid beszélgetés.
Mikor találkoztál először a legkisebbeknek szóló előadással és mik voltak az első tapasztalataid?
Akkor láttam először kisgyerekeknek szóló előadást, amikor 2006-ban részt vettem egy fesztiválon Bukarestben, Romániában. Úgy érzem, ez az élmény örökre megváltoztatta az életemet. Soha nem gondoltam volna, hogy olyan pici gyerekeknek is készülhet előadás, akik 10 percnél tovább nem tudnak egyhelyben ülni. A darabban két norvég táncos szerepelt, és ahogy elkezdték az előadást, egy kislány – aki talán két és fél éves lehetett – egyből sírni kezdett, és visszaszaladt az anyjához. Ezt látva úgy gondoltam, hogy nem jó ötlet ennyire kicsi gyerekeknek előadást készíteni. Viszont ahogy egyre jobban előrehaladt az előadás, a kislány is elindult vissza a színpad felé és mire az előadás véget ért volna, már táncolni is kezdett a két norvég előadóval. Ez egy sorsfordító pillanat volt számomra. Olyan új formának voltam tanúja, ami színházi emberként, különösen színészként nagy kíváncsiságot ébresztett bennem. Valami hasonlóan nagyot szeretnék én is alkotni. Ehhez viszont elengedhetetlen volt, hogy még több ilyen előadást nézzek – az utóbbi 7-8 évben rengeteg képzésen és workshopokon vettem részt, amíg meg nem alkottam az első csecsemőknek szóló előadásomat. Az első darabomat a kisfiamnak hoztam létre, amikor apa lettem 2016-ban.
Sokan úgy tartják, hogy a gyerekeknek szóló színház nem is számít színháznak. Mi a véleményed erről a feltevésről?
Én szerencsére már egész fiatalon találkoztam a színházzal, mint néző, és mint előadó egyaránt. Ha a kisgyerekeknek szánt színház nem számít színháznak, akkor semmi sem színház. A kisgyermek is ugyanúgy reagál a külvilágra, amikor éhes, amikor fájdalmai vannak, amikor boldog, mindent érzelmekkel kommunikál. A színházban is érzelmeket keltesz, játszol a hangoddal, játszol a gesztusokkal, a tárgyakkal, úgy kommunikálsz, ahogy csak szeretnél, hiszen ugye minden művésznek megvan a saját módja az önkifejezésre. Pontosan ugyanez a metódus, amikor idősebb korosztályok számára készítünk előadást, csak itt a célcsoportunk kicsit fiatalabb, ezért ennek korosztálynak és az ő igényeiknek kell megfeleljünk. Tehát akkor ez miért is ne számítana színháznak? Az első előadásom a “Játék a Játékért” koncepcióra alapult, ahol a gyermekek játékaiból, vagy az őket körülvevő tárgyakból merítettünk ötleteket. A célunk az volt, hogy ezekkel a tárgyakkal a gyerekek városokat, házakat, saját világokat hozzanak létre, és hogy ebben a létrehozott környezetben ők is karaktereket játszanak. Tehát a darabunknak önálló karakterei, története, érzelmei, díszlete és korspecifikus tartalma van. Mi kellene még ahhoz, hogy színháznak nevezzük?
Hogyan reagál a közönségetek az előadásotokra?
A produkciómmal arra törekedtünk, hogy elbűvöljük a gyerekeket az őket körülvevő színes környezettel. Ugyanarra a képzeletre és megfigyelési készségre szeretnénk hatni, amelyet a mindennapok során is használunk, különösen a színek vizsgálata közben. Próbáltuk a színeket a szimbolikájukon, vagy a metafórikus jelentésükön keresztül is megfogni. Az előadásunkkal körbejártuk az egész világot, sokféle közönségnek játszottuk már, és azt vettük észre, hogy még a 11 hónapos gyerekek is csendben ülték végig a 25 percet, és aktívan reagáltak a műsor minden egyes pillanatára.