Közönségsikert aratott színházi produkcióval ünnepelte alapításának 150. évfordulóját a Győr-Sopron Ebenfurti Vasút Zrt. Szabó Tibornak, a Szombathelyi Weöres Sándor, Ragány Misának, a Soproni Petőfi, és Bakos-Kiss Gábornak, a Győri Nemzeti Színház igazgatójának összefogásából kuriózumként is felfogható alkotás született.

A Sopronból és Győrből induló vonatok 180-180, az utazás során sem unatkozó utassal érkeztek meg a szombathelyi állomásra, ahol valódi előadás várta őket…

A darab megírására a győri színész-rendező, Kszel Attila kapott megbízást: az 53 éves, diósgyőri származású, Győrött a 31. idényét kezdő művész anno gyakorló színészként kezdett, de 2003-tól Korcsmáros György inspirációjára egymást követték a rendezései és a saját alkotásai. Kezdve a Csizmás kandúrral, folytatva a Ludas Matyi juniorral, majd az öt évig műsoron volt Pál utcai fiúkkal, a Saint-Exupéry-t felidéző Al Addinnal, vagy a teljesség igénye nélkül Arany János életének feldolgozásával a költő születésének 200.évfordulóján – folytatva olyan sikeres felnőtt előadásokkal, mint a Vonatles, vagy a Csinibaba: összesen 18 alkotói évében 19 előadás fűződik a nevéhez!

„Képzeljenek el egy csaknem háromezer oldalas vasúttörténetet, ebből kellett nekem két hét alatt összeállítani egy színes, szórakoztató húszperces úgymond síndarabot – mondja Kszel Attila a július 23-i esemény sikere nyomán megkönnyebbülten.

– Végül a fantáziajáték helyszínét a Hofburgba, Ferenc József császár irodájába helyeztem, aki a GYSEV megalapítóját, Viktor Erlanger bárót fogadja az engedély megadása tárgyában. Igen ám, de sok az ellenfele is a haladás vasútjának, akadnak, akik magyar fegyveres ellenállást sejtenek mögötte, de győz Sissi császárnő és társalkodónőjének véleménye a kiegyezés után megbékélő magyarság melletti kiállásról, így rákerülhetett a pecsét az engedélyre…”

A szombathelyi állomáson négyszer eljátszott kosztümös darab csak az egyik fontos része a produkciónak, melynek szerepeit színházanként két-két művész vállalta. Győrből Fejszés Attila és Molnár Zsolt improvizatív készsége kitűnően érvényesült a nosztalgiajáraton, ahol az összesen másfél órás utazást kellett kitölteni ötletes kvízjátékokkal, betétekkel az irodalom, a zene, a film és a színház világából, a vasúttal kapcsolatos kérdésekkel. A bemutató iránti érdeklődésre jellemző, hogy tíz nap alatt elfogyott az összesen 360 belépőjegy, és végül valamennyi utas és résztvevő kellemes nap élményével térhetett haza: egy tájékoztató jellegű, ritka jubileumot ünneplő rendezvény helyenként katartikus jeleneteivel, művészi élményeivel is gazdagon megajándékozva.

A hírek szerint a szervezők már gondolkodnak a folytatáson, az ünnepi eseményt zenés-táncos eseménnyel megújítva, illetve elképzelhető a július 23-i rendezvény filmes feldolgozása is.

A hasonló vállalati ünnepi rendezvényektől tartalmában és külsőségeiben is alaposan eltérő GYSEV-jubileum nemcsak az utasok/nézők között aratott osztatlan elismerést, ennek igazolására álljon itt Molnár Zsoltnak, a Győri Nemzeti Színház művészének az értékelése:

„Számomra szerencsére sokat jelentett, hogy már a korábbiakban is gyakran volt lehetőségem kilépni a kőszínházi szereplésből, például legutóbb a nagyszabású nemzetközi ifjúsági asztalitenisz seregszemle alkalmából. Ezúttal Fejszés Attila kollégámmal a Szombathelyig vezető úton volt feladatunk a kvízjáték vezetése, olyan vasúttal összefüggő témákban, mint hogy az eddigi leggyorsabb vonaton volt-e masiniszta, milyen hosszú a világ leghosszabb vasúti hídja, vagy például hány méter a teteje a legmagasabb alagútnak? A jókedvű utasok akár még több feladat megoldására is vállalkoztak volna, noha a mi vonalunkon harmincnál is több ajándékot osztottak ki a vasúttársaság hölgy alkalmazottai, mint ahány kérdést feltettünk. Emlékezetes élményként éltem meg a feladatot, a csúcsot pedig az érkezés utáni előadás nem mindennapi szerepe adta, mert a darabban én játszhattam Viktor Erlanger bárót, a GYSEV alapítóját…”

Szerző: Mohay Gábor

A fotókat Hajdu László készítette

Forrás: Győri Nemzeti Színház