Színház-e a hátrafelé sétálás? – Johannes Bellinkx válaszol
2022. május 12., csütörtök 06:00
A Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében május 13. és 15. között nézhetik meg az érdeklődők Johannes Bellinkx flamand-holland színházi alkotó Reverse című köztéri előadását, amely már Európa számos rangos művészeti fesztiválján szerepelt. Bellinkx az idő- és valóságérzékelésünket manipulálja, amikor azt kéri, hogy fordítsunk hátat mindennek, ami ismerős, és hátrafelé járjuk végig a várost. Az egyszemélyes séta során a nézők egy jól láthatóan jelölt útvonalon haladnak végig. A város hangjaiból komponált hipnotikus hanginstalláció kíséri végig az utat, felerősíti vagy éppen kizökkenti a valóságot, miközben mindenki átadhatja magát az ismeretlennek és váratlannak.
Miért hátrafelé? Hogyan született az ötlet, hogy egy hátrafelé sétáló előadást készíts? milyen élményt szándékoztál nyújtani a nézőknek?
Sok apró momentum kellett ahhoz, hogy létrejöjjön ez az előadás. Fizikai színházat tanultam és a képzéseink között volt harcművészet óra is, amin volt olyan feladat, hogy hátrafelé gyalogoljunk és fussunk, ezáltal pedig megtanuljunk nem csak előre tekinteni, de tudjuk azt is, mi van a hátunk mögött, hogy tudatosabban figyeljünk és koncentráljunk testünk ezen részére.
Mindig is szerettem a megszokottól eltérő módon használni az emberi testet. Munkám során arra fókuszálok, hogyan érzékeljük és fogadjuk be a körülöttünk lévő világot, és igyekszem megkérdőjelezni azokat az automatizmusokat, amik mentén az agyunk lefordítja az érzékeinktől kapott információkat. Ugyanakkor inspirálnak a városi terek, illetve általában véve a terek, hiszen eredetileg társadalomföldrajz és urbanisztika tanulmányokat végeztem.
A Reverse alapfelvetése tehát az volt, hogy a hátrafelé sétálás hogyan befolyásolja az érzékeinket, amelyekkel a körülöttünk lévő teret látjuk. Felkértem Dennis van Tilburg hangtervezőt, hogy csatlakozzon a kutatásomhoz. Dennisnek ugyanis nagy gyakorlata van egy adott tájhoz vagy térhez kapcsolódó helyspecifikus hangzó anyagok (soundscape-ek) előállításában. Mindemellett ott volt még az a vágyam is, hogy valami olyan dolgot hozzak létre, amely fizikai módon teszi lehetővé, hogy az időt másféleképpen, szinte kézzelfoghatóan megtapasztaljuk. A nyugati kultúrában az időnek sajátos térbeli iránya van: a jövő előttünk van, a múlt mögöttünk, a jelen pedig ott, ahol éppen vagyunk.
Más kultúrákban viszont azt mondják: a múlt előtted van, hiszen látod vagy tudod, mi történt, a jövő pedig mögötted, hiszen nem tudhatjuk, mi vár ránk. A buddhizmusban nem létezik lineáris időfelfogás, ott csak jelen van és minden más annak kivetülése.
A Reverse a fizikai élményen keresztül vonja kétségbe az idő térbeli orientációjával kapcsolatos kulturális feltételezésekeinket. Ugyanakkor rendkívül fontos, hogy az előadás nem kíván értelmezni, csupán azt szeretném, hogy olyan fizikai tapasztalás legyen, amely szokatlan és új perspektívák előtt nyitja meg a gondolatainkat.
Miért gondolod azt, hogy a hátrafelé sétálás színház?
Első pillantásra a hátrafelé sétálásnak nagyon kevés köze van a színházhoz, de számomra ez egyértelműen egy előadás. Hollandul van egy speciális szavunk a színházi előadásra: voorstelling, ami szó szerint annyit jelent, hogy reprezentáció, vagyis bemutatás, ábrázolás.
Szeretném megkérdőjelezni azt, ahogy a tudatunk mutatja nekünk a világot és tudatosítani, hogy mennyire erős ezen reprezentáció kulturális meghatározottsága.
Ugyanakkor lehetséges, hogy az a kitalált és megkonstruált ábrázolás, amit a színházban és a moziban látunk nem is különbözik jelentősen attól, amit az utcán és köztereken látunk? Lehet, hogy az agyunk úgy működik, mint egy kis színház?
Az agykapacitásunk egyharmada folyamatosan azzal van elfoglalva, hogy rekonstruálja azokat a vizuális ingereket, amiket látunk, ezt viszont jelentősen befolyásolja az a kulturális közeg, amelyben élünk. Jó lenne, hogy ha a Reverse-nek köszönhetően az emberek új szemmel látnák a környezetüket. Az az egyszerű tény, hogy nem tudod, mi jelenik meg előtted a következő pillanatban, olyan óriási szabadságot ad, ami a legtöbbünknek, köztük nekem sem adatik meg a mindennapi életben. A Sjoerd Leijten által komponált hanganyag rendkívül fontos része az élménynek – egyszerre segíti a fókuszálást és a beidegződésektől való megszabadulást, végsősoron pedig filmszerű élménnyé teszi a sétát.
Számos városban bemutattad már az előadást – mennyire volt különböző a megvalósítás az egyes helyszíneken, illetve mennyire volt különböző a fogadtatás a közönség részéről?
Budapest a tizenhatodik európai város, ahol bemutatjuk a projektet. Minden új útvonalhoz új zene készül. Ebben a projektben rendkívül fontos a meghívó fél és a társulat közötti szoros együttműködés. Minden városban nagyon különböző, mégis nagyon hasonló az élmény. A visszajelzések többnyire mindenhol nagyon pozitívak, de természetesen adódnak a helyi sajátosságokból fakadó eltérések.
Egy svájci kisvárosban például a résztvevők egy része félt attól, hogy találkozik a barátaival vagy a szomszédaival, miközben hátrafelé sétál az utcán. A nagyobb városokban, mint Koppenhága vagy Marseille, ez egyáltalán nem jelentett gondot.
A franciák nagyon pontosan leírták, mit tapasztaltak, a hollandok inkább elmesélték az élményeiket. Most először mutatjuk be a projektet Nyugat-Európán kívül, kíváncsiak vagyunk az itteni reakciókra.
Más munkáidban is hasonlóan radikális megközelítéseket alkalmazol?
Örülök, hogy ezt a szót használod, bár én nem látom annyira radikálisnak a saját munkámat. Mindig próbálok hű maradni az eredeti elképzeléshez – ebből a szempontból elég radikális vagyok a munkafolyamat során. De ez sokkal inkább arról szól, hogy olyan közel kerüljünk egy projekt lényegéhez, amennyire csak lehet és szabaduljunk meg minden feleslegestől.
A Continuum című munkám is nagyon egyszerű: csak egy nagy papírfelülettel dolgozunk és azzal a felvetéssel, hogy mindannyian egy nagy, folyamatos, állandó mozgás részei vagyunk.
A Reverse-hez hasonlóan ez is egy olyan előadás – “reprezentáció” –, amelyet a közönség tagjai az agyukban és a képzeletükben alkotnak meg. A projektjeim alapvetően nagyon egyszerűek, de ahhoz, hogy valóban jól működjenek, de a megvalósításuk elég komplex feladatot jelent.
Milyen terveid vannak a közeljövőben?
Jelenleg rengeteget turnézunk a Reverse-zel: Budapest után a spanyolországi Tarregában és a franciaországi Aix-en-Provence-ban, jövő nyáron pedig négy további városban mutatjuk be az előadást. Emellett két új ötleten is dolgozom. Az egyik a The Parcel Project című videóinstalláció, egy kísérlet arra, hogy a közönség egy Európát beutazó postai csomag szemszögéből mutassa be a szállítóipar szokatlan tereit. A másik projektem címe What’s it like to be another living creature? azaz, milyen egy más élőlénynek lenni, mondjuk fának, rókának vagy egyéb teremtménynek.
Ezt a munkát egy kísérlettel kezdem: egy héten keresztül egy fán fogok élni a grazi La Strada Festival ideje alatt.
Előadás formája: egyszemélyes városi séta
Hossz: kb. 70 perc / résztvevő
Időpontok: 2022. május 13-15. 16.00-20.00 (három percenként 1 néző)
Találkozópont: Saru utcai parkoló, 1111 Budapest, Saru u. 10.