Egyre elkeserítőbbnek láthatja a helyzetét Galkó Balázs. A 74 esztendős magyar színművész már régóta anyagi problémákkal küzd. Korábban kutyasétáltatónak jelentkezett, most színházi portásként próbált munkát találni, ám úgy tűnik, ezúttal sem járt sikerrel.

Galkó Balázs múlt nyáron őszintén beszélt arról a Blikknek, hogy egyszerűen nem jön ki a nyugdíjából, ami mindössze havi 120 ezer forint, ezért szeretne munkát vállalni.

– Napra pontosan emlékszem rá, mikor került bélyeg a homlokomra – nyilatkozta Galkó, aki a közösségi oldalán arról írt, jelentkezett a Radnóti Színház által meghirdetett portás állásra.
„Tapasztalatból tudom, hogy a színházak „hátsó”-művész portája milyen kényes, fontos hely. Legendákat ismerek ebből a világból” – fogalmazott a színész, aki a történetet ennyivel zárja:
„Pályáztam – nem nyertem…”

Galkó Balázs az alábbi életrajzzal jelentkezett az állásra:

Galkó Balázs vagyok, 1949-ben születtem, érettségi bizonyítványt 1968-ban szereztem a Vörösmarty gimnáziumban. Még ebben az évben felvételt nyertem a Színház és Filmművészeti Főiskola Színművész főtanszakára, Simon Zsuzsa osztályába. Itt tanultam 1970 júniusáig, amikor a Főiskola kizárt tanítványai közül.

Ezt követen színművészként „dolgoztam” a Nemzeti, a Huszonötödik, a Szolnoki Szigligeti, a Miskolci Nemzeti, a Katona József Színházakban. Miután kecskeméti szerződésem megszűnt, „szabadúszó” lettem. Így szolgáltam a Magyar Rádióban, különböző Szinkron stúdiókban, forgattam magyar és külföldi filmekben, a Magyar Televízióban, játszottam a MERLIN Színházban, a Deutsche Bühne (Szekszárd), később Jordán Tamás rendezésében a Radnóti Színházban, (Móricz Zs.: Rokonok), alapítója voltam a ma Művészetek Völgye multikulturális fesztiválnak, tagja lettem az ÚJ SZÍNHÁZNAK, ám Dörner Gy, igaztatóvá válásakor ettől az intézménytől megváltam. Azóta alkalmi társulatokban léptem föl, de 2012 januárjától – egy politikai tömegrendezvényt követően – az ilyen fölkérések fokozatosan elmaradtak, ahogy a rádiós, szinkron, film, tv produkciók béli „munkák” is. 2016-tól kisebb szerepekben nyugdíjas színművészként a József Attila Színházban léptem föl. Nagy öröm volt 2022-től ezek a szerepek fokozatosan (a repertoár változásai miatt) elmaradtak, 2023-ban csak 3-4 alkalommal lépek föl.

Hogy a SZÍNHÁZ életem eddigi – szinte-egészét betöltötte, nem szorul magyarázatra. Tapasztalatból tudom, hogy a színházak „hátsó”-művész portája milyen kényes-fontos hely. Legendákat ismerek ebből a világból (FIFINÉNI Hevesi Sándor tér, Zsaninéni – Miskolc, Zsebeházi úr – Merlin…)

Nyugdíjas vagyok, (kevés) albérletben élek, Két 18 év alatti gyerekünktől, (Sára, Márton) és édesanyjuktól (Balogh É Gabriella) külön élek. Szellemi, egészségi fizikai állapotom jó.

A szükséges Erkölcsi bizonyítványt -remélem január 2-án a Kormányablak megnyitásakor remélem megszerzem, s tudom csatolni.

Fényképeim nagy számban láthatók az interneten.