A Tandem Színház egy 2019-ben Pécsett megalakult független színház, Bacskó Tünde és Fábián Gábor kezdeményezése. 

A Tandem név elsősorban nem a két alkotóra, hanem a színházuk missziójára utal, a civil szféra és a színház öszefogására. Céljuk ugyanis a civil szervezetek témáinak kihangosítása a nagyközönség felé. Az alkotó folyamatokba mindig bevonják a civileket, de ha lehetséges, akkor az előadásokban is megjelennek az aktivistáik, szakértőik.

A Tandem sokféle műfajban alkot, van a repertoárjukon színházi társasjáték, fantasy verses kalandjáték, tündérmese, családi dráma és drámapedagógiai elemekkel tűzdelt szerkesztett műsor is. A színházi eszköztárat mindig valamilyen társadalmi cél érdekében (is) használják, tehát azon túl, hogy érvényes, magas minőségű színházat csinálnak, ezzel előítéleteket csökkentenek, vitakultúrát fejlesztenek, erősítik a társadalmi szolidaritást és szemléletet formálnak. Témáik között találjuk a mélyszegénységet, a hajléktalanságot, a transzgenerációs traumákra épülő függőséget, de van itt ’56-os tematika és Pilinszky est is.

Az idei évadjuk legnagyobb vállalása a Közös Értékeink pályázati forrásból megvalósuló „Színházzal a szolidárisabb ifjúságért” projekt volt.

Két pécsi és egy bonyhádi gimnázium hat osztályával dolgoztak az év folyamán. A diákok először két előadáson vehettek részt: a mára már közismert Szociopoly színházi társasjátékon, ami a falusi mélyszegénységben élő családok helyzetébe avat be és a Fapados revün, ami hajléktalan szerzők műveiből és két hajléktalanságot megtapasztalt előadóval közös beszélgetésekből, játékokból áll. 

Ezután a projektet innentől végigkísérő drámatanárok bevonásával tértek vissza az osztályokba és egy drámapedagógiai foglalkozáson gondolkodtak a fiatalokkal közösen azon, hogy milyen cselekvési lehetőségeik vannak a diákoknak. Az egész civil társadalom alapvető kérdése ez. A rendszerszintű problémákat látva és tudva azt, hogy egyedül kevesek vagyunk ezek megoldásához, van-e értelme az aktivizálódásnak és ha igen, milyen formában?

A felmerülő ötletek lettek a további munka kiindulópontjai. Minden iskolában önkénteseket gyűjtöttek maguk köré, akikkel végiggondolták a lehetőségeket, szűkítették a célcsoportokat, míg ki nem rajzolódott egy értelmes, és a diákok számára megvalósítható és inspiráló program terve. Ezután nekiláttak ezek megvalósításának.

Nagyon fontos, központi eleme volt ennek a munkának, hogy fokozatosan átadják az irányítást a diákoknak. A fiatalok döntöttek a megvalósuló eseményekről és bár kaptak segítséget, de alapvetően ők maguk szervezték meg és bonyolították le a rendezvényeket. A színház a szikrát adta: motivációt ébresztett a cselekvésre és támogatta a diákokat, de a legfontosabb mégiscsak az volt, hogy a valóságban, életkoruknak megfelelő keretek között kipróbálhassák az önálló szerepvállalást egy társadalmi ügyben.

És olyan eredmények születtek, amelyekre joggal lehetnek büszkék.

A bonyhádi csapatot a mélyszegénységben élő gyerekek problémái érintették meg leginkább, ezért egy jótékonysági tematikus party megvalósítása mellett döntöttek, aminek a bevételét, közel 90.000 forintot, a Juszt-is teszünk Alapítvány  – Új Gyerektábor Bódvalenkén számára ajánlották fel. Bódvalenke az egyik legszegényebb település az országban, az ott élő gyerekekkel foglalkozó alapítvány támogatása a diákok ötlete volt. Az esemény pedig egy igazi, jóféle gimis buli lett tombolával, kahoottal – amiben szegénységgel kapcsolatos kérdésekre kellett válaszolni – , sütivel, limonádéval, ahogy kell…  Hogy mennyire érezték jól magukat ebben a folyamatban a diákok, arról talán az árulkodik a legjobban, hogy az elpakolás közben már arról beszélgettek, hogy egy ilyen estét ősszel is lehetne rendezni…

 A pécsi Janus Pannonius Gimnázium diákjait is ez a téma érdekelte, de ők máshonnan közelítettek. „Hogyan segítsek jól?” címmel figyelemfelkeltő fórum délutánt szerveztek a saját iskolájukban, amire két pécsi tanodát, az Élménytárt és a Khetanodát hívták meg. A tanodás gyerekekkel és az őket kísérő szakemberekkel először drámajátékokon keresztül ismerkedtek, majd két csoportra váltak. A tanodás gyerekek intézménybejáráson és közös játékokon vettek részt a janusos fiatalokkal, míg a szakemberekkel egy kerekasztalbeszélgetésen járták körbe a diákok, hogy mi is történik a tanodákban, hogyan működik, és milyen eredményeket lehet elérni. És persze főként, hogy hogyan lehet gimnazistaként csatlakozni ehhez a munkához. 

A programot természetesen adománygyűjtés is kísérte, de nem akárhogy! A diákok előzetesen érdeklődtek, és a tanodai igényekre reagáló gyűjtést szerveztek, mert tudják, hogy nem mindegy, mit adományoznak. Az összegyűlt iskolaszereket személyesen viszik el a tanodákba, ahol folytatódik az ismerkedés és minden bizonnyal tanodai önkéntesek kerülnek majd ki a diákok közül, mert erről már a délután folyamán elindult a beszélgetés…  

És az átjárás talán nem csak egyirányú lesz majd. Ugyanis a tanodások közül az egyik, miután körbejárta az iskolát és játszott a gimisekkel, odafordult az osztályfőnökükhöz és azt mondta, hogy ő akkor ide fog majd járni számítástechnika tagozatra. Ez a mondat persze csak egy fiatal vágya. De ez a fiatal egy nappal előbb még nem is tudott a Janusról és el se tudta képzelni, hogy milyen egy rangos gimnázium, most pedig célul tűzte ki magának a bekerülést. Egy délután alatt megszületett a legfontosabb dolog, amire a tanodában mindent fel lehet majd építeni: a motiváció…

A legnagyobbat a pécsi Leöwey gimnázium diákjai vállalták és ők a hajléktalanság tematikáját választották. Két alkalmat szerveztek: Először egy adománygyűjtő koncert-sorozatot „Jó zene, jó ügyért” címmel, amin négy pécsi diákokból álló zenekar lépett fel a Civil Közösségek Házának kertjében. Majd a koncerteken befolyt összegből juniálist szerveztek a pécsi Támasz Alapítvány által pártfogolt hajléktalan embereknek.

A koncerteken a leöweystákon, a tanárokon és szülőkön túl az iskolán kívüli diákok is megjelentek és összességében rengeteg embert mozgatott meg.  A szervezéssel és lebonyolítással kapcsolatos feladatok mennyisége egy kisebb fesztivál megrendezésével vetekedett, amit elképesztő profizmussal intéztek a fiatalok. Azt is elintézték, hogy pécsi sztárzenekarok hirdessék felületeiken az eseményt. Volt színpad, hangosítás, büfé, minden, ami egy ilyen volumenű rendezvényhez kell. És volt bevétel is, 113.000 forintból lehetett gazdálkodniuk a juniális szervezésekor.

A következő szombaton pedig aprították a hozzávalókat és rotyogott a pincepörkölt a hajléktalanszálló udvarán… A hajléktalan emberekkel drámajátékokon keresztül ismerkedtek, majd nagyon hamar elindultak a személyes beszélgetések, amik a közösen elköltött ebéd után spontán gitározással, énekléssel kísérve folytatódtak. Az esemény végén pedig hálából intézménybejárásra hívták a diákokat az ott lakók. Ekkor történt, hogy az egyik, már segítőként dolgozó érintett könnyek között köszönte meg a figyelmet és érdeklődést a diákoknak, mert olyan jó volt, hogy végre fiatal és kedves emberek jártak náluk…

A színházi alkotók azt a visszajelzést kapták a diákoktól, hogy nagyon szerették a közös munkát és büszkék az elért eredményekre, ha lehetne, ismét belevágnának ehhez hasonló tevékenységbe. Sőt, szerintük mindenkinek meg kellene tapasztalnia, hogy milyen nehézségekkel jár egy ilyen munka és milyen felemelő érzés segíteni másokon.

Mindezen sikerek mellett azonban meg kell említenünk azt is, hogy a Tandem Színház jövője bizonytalan. A benne dolgozók nem képesek fenntartani magukat ebből a munkából, ezért kénytelenek más módon megoldani az egzisztenciájukat és a jövőben a maradék energiáikat fordíthatják csak ehhez hasonló projektekre és a színház működtetésére. Amiben sajnos – a független színházak helyzetét ismerve – semmi meglepő nincsen.