Szirtes Tamás 1972 óta dolgozik az Madách Színházban. Sok bizonytalan tényező után újabb öt éven keresztül állhat majd a színház élén, így 2026-ban csaknem 54 ott töltött év után köszönhet le a vezetői tisztségről. Szirtes Tamást az Index kérdezte.
Szirtes Tamás arra a felvetésre, hogy mit érzett, amikor kiderült, hogy még öt évig igazgathatja a Madáchot, úgy felelt: „Örömöt és megkönnyebbülést. Nagyon hálás vagyok mindazoknak, akiknek a bizalma hozzájárult ahhoz, hogy ezt a pozíciót ismét elnyerhettem. Az is megtiszteltetés számomra, hogy az újraválasztási folyamat során kiderült: a Madách Színházban dolgozók többsége elfogad és támogat. (…) A kedvező döntésben nagy szerepe lehetett a Madách Színház elmúlt 17 évi teljesítményének. Amit elértünk, együtt értük el.”
A direktor azt is elmondta, a Madách Színházban az elmúlt 17 évben rengeteg minden történt. Hatalmas zenés színházi tudás és tapasztalat halmozódott föl.
„Jól képzett szakembereink vannak a színházi munka minden területén. Bevételeink jelentős részét visszaforgattuk az épület korszerűsítésébe. Ma a Madách Színház mind a személyi feltételeket, mind a technikai lehetőségeket illetően képes a legigényesebb nyugati musicalek magas színvonalú bemutatására. A teljesítményünket szerte a világon elismerik, és a jogtulajdonosok örömmel bízzák darabjaikat a Madách Színházra. Jelenleg is a legnagyobb világsikerekről tárgyalunk.”
Az online térbe áthelyezett produkciókról és a pandémiáról szólva hangsúlyozta, hogy a Covid kitörésekor meglátták a válságban az esélyt.
„Elsőként hoztunk létre online produkciót és ennek továbbfejlesztéseként tévéstúdiót, ahol ma már tévéfilmeket forgatunk (…). A Madách Színház különleges értéke az is, hogy létrehoztunk egy szabadtéri színpadot az épület tetején. Ezeket teremtettük az elmúlt években, és ezeket szeretnénk a közönségnek a jövőben megmutatni.” – emelte ki.
Az idei évad előadásairól Szirtes Tamás elárulta, hogy személyes kedvence a Macskák második felvonása és Az Operaház Fantomjának utolsó 20 perce: „De nagyon szeretem még a Mamma Mia!-ból a Lepereg az idő című dalt és azt, amikor Mary Poppins átrepül a nézőtér fölött. Büszke vagyok arra is, hogy nagy emberek szelleme van jelen a színházban. Egykori igazgatómé, Ádám Ottóé és barátomé, Seregi Lászlóé, aki a Macskák koreográfusa volt, és foglalkozását tekintve a táncművészetben félisten.”
A kérdésre, hogy élte meg Szente Vajk pályázásának hírét illetve mit szólt a gyors visszalépéséhez, elárulta: „Szente Vajkot én fedeztem fel, az ő pályája a Madáchban indult el színészként és rendezőként is. Tehetséges és ambiciózus fiatalembernek tartom, a tehetség természetes útja pedig az, hogy elindul valahonnan, és törekszik valahová. Hozzáteszem: az én pályám ritmusa egészen más. Sokáig nem akartam színházigazgató lenni. Rendkívül élveztem Ádám Ottó igazgatósága alatt a rendezői lét szabadságát. Vezetői felelősség nélkül dolgozhattam, ugyanakkor rengeteget tanultam színházról, irodalomról, képzőművészetről, zenéről. Hasonlóképpen élveztem tizenhat éven keresztül Kerényi Imre igazgatása alatt ugyanezt az életformát. Ezután jött el az az idő, amikor úgy éreztem, hogy most már megpályázhatom a direktorságot, de, hangsúlyozom, ez én vagyok. Hozzáteszem, hogy bár a színházban a leglátványosabb poszt az igazgatóé, a legfontosabb a rendezőé. Ő lehet a színház szelleme, lelke, megújítója, gondolati központja. Ezt az időszakot érdemes hosszan megélni, és meggyőződésem, hogy akkor lesz valakiből jó igazgató, ha ezt az utat bejárja a maga teljességében. Szente Vajk másik irányt választott, nyilván azt gondolta, ő már érett erre, aztán visszakozott. Lehet, hogy megértette a stációk megélésének fontosságát, ezért döntött úgy, hogy visszalép a pályázástól.”
Annak kapcsán, hogy a pandémia mellett az SZFE-botrány is megrengette a szakmát, úgy fogalmazott: „A színházi szakma lételeme a verseny. Ebben az értelemben nálunk sosincs béke. Amikor látszólag nem történik semmi, akkor is van harc, de inspiratív és építő módon. Az a véleményem, hogy az egzisztenciális harcok nem kedveznek a művészeteknek, és azt sem szeretem, ha a szakma veszekszik.”
Forrás: Index