Megcsontosodott és elavult rendszerek működtetik a színházi világot, amelyek morálisan és szakmailag sem állják már meg a helyüket – mondja Szőke Abigél, aki 23 éves korára elismerésre méltó színészi karriert épített. A martfűi rém, az Oscar-közelbe került Akik maradtak című filmből is ismerhetjük, jelenleg az HBO-n futó A besúgóban is láthatjuk lázadó kamaszlányként. Az SZFE-s egyetemfoglalás alatt úgy érezte, nagyon él, utána viszont hamar otthagyta az egyetemet, mert nem akart azok irányítása alatt dolgozni, akik ellen protestált. A 24.hu kérdezte.

A besúgóban egy rendőrtiszt lázadó lányát, Juditot játssza. Amikor Száva Zsolt, az ellenzéki aktivisták vezetője megkérdezi, miért akar csatlakozni a mozgalmukhoz, Judit azt feleli, azért, mert az apja húsz éve nem tudja elérni, hogy olyan lakásban lakjanak, ahol a lánya szobájában van ablak. A kérdésre, szerinte ez hiteles magyarázat-e, Szőke Abigél azt felelte: „Igen, ez adja a löketet Juditnak a lázadáshoz. Ő nem tudja, hogy az apja tartótiszt, csak azt, hogy rendőr. Otthon viszont azt látja, mennyire elesett, nem tud tekintélyt parancsolni, csak üvöltözni, sikertelen a munkahelyén is, ráadásul az állam embere. Nagyon éles a kontraszt a munkája és a magánélete között. Emiatt néz rá kritikusan Judit. (…) Szerintem jó megkérdőjelezni azt, hogy honnan jövök, és ahhoz képest mit kellene másképp csinálnom. Ez nem azt jelenti, hogy a szüleim valamit elrontottak, de tudatosan kell viszonyulni hozzá, mit kaptam tőlük, és azt hogyan szeretném továbbfejleszteni. Amikor belecsöppentem a szakmába, a szüleim óvatosak voltak, féltettek. Úgy érzem, most már jobban rálátok, mik ennek a szakmának a veszélyei. Így ők is rám hagyják, mit hogyan intézek, és bíznak benne, hogy meg tudom védeni magam.”

A fiatal színésznő arról is beszélt, ma lázadónak érzi-e magát bármilyen szempontból: „Azt hiszem, igen, leginkább szakmai értelemben. Régen felépített, megcsontosodott rendszerek szerint működünk a színházi világban, amelyek ma már nem állják meg a helyüket morálisan és modern szakmai szempontból sem. Ezeket a régi vágású működési mechanizmusokat szeretném újragondolni az engem érintő produkciókban. Ha jön egy új munka, Mattyasovszky Zsolnay Bálint ügynököm segítségével igyekszem a lehető legprofesszionálisabb módon kommunikálni, a munkafolyamat alatt pedig jelezni, ha valaki nem professzionálisan kommunikál velem. Van hova fejlődni ebben.”

Arról is beszélt, hogy elsőéves színészhallgatóként vett részt a színművészetis diákok egyetemfoglalásában: „Egyértelmű volt, hogy részt kell vennem benne. Sokkal fontosabb volt egy utcai megmozdulás, mint hogy bejárjak órára – volt, hogy reggel óra előtet még énekelni mentünk valamelyik kormányablak elé. Azt éreztem, nagyon élek, végre csinálok valamit, ami igazi, fontos és valódi. A mi szakmánkban nagyon fontos reflektálni a jelen történéseire. A színház és a film tükröt tart a valóságunknak. Emiatt nekem abszurd lett volna bevonulni a tantermekbe, és úgy dolgozni, hogy nem veszünk valójában tudomást az aktualitásokról, arról, hogy mi történik velünk.”

Azt is elárulta, miért hagytad ott hamar a modellváltáson átesett egyetemet: „Nem éreztem jól magam. Azt láttam, hogy a tanáraim és az osztálytársaim nem foglalnak állást az új vezetőség ellen, én viszont nem akartam visszamenni dolgozni azok irányítása alá, akik ellen protestáltunk. Közben hosszas castingfolyamat után megkaptam Judit szerepét A besúgóban, amit el akartam vállalni, az SZFE-ről viszont nem engedtek volna ki forgatni. Színházi képzésre vettek fel, és közben tudatosult bennem, hogy engem jobban vonz a filmezés. Úgy éreztem, nincs meg a döntési szabadságom, mások akaratának rendelem alá magam, és közben kimaradok dolgokból, amikben szívesen részt vettem volna. Nem akartam megint a kiszolgáltatott gyerek pozíciójába kerülni. Nagyon hálás vagyok ma is, hogy felvettek az egyetemre, de egy idő után tudtam, hogy nem érezném jól magam, ha maradnék. (…) Érzelmi alapon szoktam dönteni. Erről a döntésről is sokat beszélgettem a szüleimmel, a barátaimmal és az SZFE-s osztályfőnökömmel, Hegedűs D. Gézával. A szüleim rámutattak, hogy mit veszíthetek, de annyira egyértelmű mehetnékem volt, hogy végül nem volt kérdés. (…) Most amúgy másfél hónapot Németországban tanulok színész vendéghallgatóként. (…) Tavasz közepéig Németországban vagyok, tanulom a nyelvet. Igyekszem bekerülni egy német ügynökséghez” – mesélte Szőke Abigél.