Herczeg Adrienn színművész beszéde elhangzott a pécsi SzFE tüntetésen.
Falun nőttem fel. Színházban nem voltam 16 éves koromig, a családomban senki nem volt művész, én viszont három éves koromtól arról álmodoztam, hogy színész leszek. 2000-ben, negyedik próbálkozásra vettek fel a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, Hegedűs D Géza osztályába.
Amíg a színművészetin tanultam, azt se tudtam, ki van kormányon. Soha nem beszéltünk politikáról. Órákra jártunk és vizsgákat csináltunk. Dolgoztunk. Tanultunk (mások mellett) Huszti Pétertől, Méhes Lászlótól, Zsótér Sándortól, Zsámbéki Gábortól, Bodó Viktortól, Kovalik
Balázstól.
Mindjárt negyvenkét éves vagyok, szabadúszó színész, és nagyjából öt éve jutottam el arra a pontra, hogy nem félek megfogalmazni a véleményem. Durva ezt így kimondani.
Talán azért is szedtem össze a bátorságom, mert hét éve született egy gyerekem, és azt akarom, hogy ő már úgy nőjjön fel, hogy látja: szabadon elmondhatja, mit gondol, nem kell félni. És nem azt, hogy mindig van egy jó indok, amiért megéri hallgatni.
Hallgatni, az utóbbi időben tényleg megéri ebben az országban – a- anyagilag legalábbis. Ezt látjuk most is, amikor az SZFE újonnan kinevezett kuratóriuma kilóra próbálja megvenni az ellenálló hallgatókat, tanárokat és dolgozókat. Lesz fizetésemelés, lesz új campus, csak éppen a tiltakozást kéne abbahagyni egy álprobléma miatt, amit úgy hívnak, hogy “egyetemi autonómia”.
Hallgatni mindig van miért: egzisztenciáért, családért, karrierért .Az jár kevesebb konfliktussal saját magunkkal. De a mostani helyzetben, a megszólalás felszabadítóbb. Sokan mondják és én is ezt gondolom, hogy a fiataloknak mindig igaza van. Ők tudják, hogy szeretnék élni a saját életüket. Most az ő jövőjükről, az ő pályájukról próbálnak a hallgatók feje felett, nyilvánvaló ellenkezésük ellenére, dönteni.
Én sem tudom már, milyen most a színművészeti. 2004-ben végeztem. De azt tudom, hogy amikor a mestereinket, az SZFE képzését olyan emberek rágalmazzák, akik nyilvánvalóan nem ismerik belülről az Egyetemet, akkor az én diplomámat, az én hivatásomat köpik le.
Megalázzák a szakmámat, amit szeretek, aminek művelésére három éves koromtól készültem, és aminek az SZFE miatt vagyok a részese.
Van olyan fiatal ismerősöm, aki az összes színműs nevét kívülről tudja, annyira megszállottan szeretne oda járni. Csak nem lehet olyan gyenge a színvonal, ahogy azt néhányan, mindenféle bizonyíték nélkül, emlegetni szeretik, ha a túljelentkezés legendás mértéke nem csökken, és az egyetemről kijövő művészek szakmájuk legjobbjai.
Az elérhető adatok egyértelműen az SZFE magas színvonalát igazolják.
SZFE hallgatók! Elképesztően bátrak, egyenesek és okosak vagytok. Vannak emberek, akik megpróbálnak mindenféle címkéket ragasztani rátok. Ne foglalkozzatok ezzel.
Tudjuk és tapasztaljuk, hogy a ti kiállásotok igazsága, következetessége, jogossága mellett minden ilyen lejárató kísérletet nevetséges, kétségbeesett próbálkozás csupán. Tartsatok ki, tartsátok a blokádot!
Csináljátok úgy, hogy nektek jó legyen!
SZOLIDARITÁS! SZOLIDARITÁS! SZOLIDARITÁS!