Ne szavazd meg! – #freeSzFE címmel szerveztek tüntetést a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói az intézményt magánegyetemmé alakító törvénytervezet sürgetett elfogadása ellen. Szöllősi Barnabás forgatókönyvíró, az Egyetem doktorandusz hallgatója is mondott beszédet az eseményen.
“Egyszerű üzenettel fordulunk a kormányhoz: az egyetem a miénk, egyetemi polgároké. Az egyetem nem azé, aki pénzt ad rá, hanem azé, aki megműveli, ápolja és tartalommal tölti föl, aki ott tanul, tanít, alkot és dolgozik. Az egyetem fenntartója évtizedek óta egyre kevesebb pénzt ad nekünk, hogy mindezt végezhessük, az egyetem polgársága mégis belakja a lelakott épületet, újrafesti a falakat, átrendezi a termeket, saját pénzén és erején hordja ide a bútorokat, hogy otthonossá tegye, és fenntartsa azt, amit a fenntartó nem kíván fenntartani: az universitas eszményét.
Az egyetemet nem az anyagi források és a felvevő piac határozza meg, hanem olyan demokratikus emberek közössége, akik különböző eszközökkel, különböző meggyőződések és kételyek mentén próbálják értelmezni a világegyetemet. A demokratikus emberek maguknak választanak képviselőket, vezetőket. Mi választjuk szenátorainkat, és szenátoraink választják rektorunkat.
A szenátusi rendszer az, amely biztosítja egyetemünk demokratikus, autonóm, szabad működését. A szabadság az, amely biztosítja számunkra, hogy a művészet régi és új formáit fölfedezzük, hogy kérdéseinket, gondolatainkat, érzéseinket kifejezzük. A szellemi munka, a tudomány és a művészet szabadságának záloga: az önkéntesség, nem a fizettség. Aki a szellemet piacosítja, alapítványba szervezi, az a szellem szabadságát árulja el.
Nem hagyjuk, hogy ezt a szabadságot elvegye tőlünk a kormány! Nem dőlünk be a pénz ígéretének.
Innen üzenjük a nagy uraknak, hogy átlátunk a törvénytervezeten, mert mi, egyetemi polgárok megtanultunk a sorok közt olvasni. Nem hagyjuk, hogy az évtizedek óta itt dolgozó emberek helyett mások irányítsák mindennapjainkat! Az alapítványi átalakulás nem sértheti a szenátus jogkörét, az alapítvány kuratóriuma nem rendelkezhet vétójoggal a szenátus döntései fölött.
Autonóm jogainkért a végsőkig kiállunk!
Nem hagyjuk, hogy az egyetemet kereskedelmi bankoknak és kormányközeli tőkéseknek árusítsák ki! Tudjuk jól, hogy a privatizáció az állam fokozatos kivonulását jelenti, ami hosszútávon az államilag támogatott hallgatói helyek megszűnéséhez vezet. Tudjuk, hogy a cél a kritikai értelmiség fölszámolása, a magánegyetemek ideológiai átszervezése, amelyeknek tandíját tíz év múlva már csak a mostani kormányt pártoló felsőbb osztálybéliek bírják majd megfizetni. Így az alsóbb osztályok, akik a jelenlegi rezsim hübriszét a leginkább szenvedik, nem férnek majd hozzá ahhoz az oktatáshoz, amelynek segítségével kiállhatnak magukért, és a zsarnokot nevén nevezhetik.
De mi, egyetemi polgárok még tudjuk ki a zsarnok, és tudjuk mi a szabadság, mi az egyenlőség.
Tudjuk, hogy a művészet és a tudomány szabadsága nemcsak abban áll, hogy arról, úgy, és akkor alkotunk, amiről, ahogy és amikor szeretnénk, hanem abban is, hogy a művészet és a tudomány mindenkié.
Az egyetemet finanszírozóknak nem azon kéne iparkodniuk, hogy a kultúrához minél kevesebben, hanem hogy minél többen férjenek hozzá. A művészet oktatásának végső és legnemesebb célja, hogy minél többekkel ismertesse meg régi korok kultúrájának hagyományait és szabályait, s ezáltal mindenkinek lehetőséget adjon fölfedezni saját szabálytalanságának szépségeit.[1]
Mi, egyetemi polgárok nemcsak a Színház- és Filmművészeti Egyetem szabadságáért tüntetünk ma, hanem az összes egyetem szabadságáért, amelyeket a kormány el akar zárni az alkotni, tanulni, művelődni, és a világot jobbítani vágyó emberek elől.
Éljen a szabadság, az egyenlőség, éljen az universitas!”
Szöllősi Barnabás
[1] Lásd: Nádas Péter: Emlékiratok könyve, Szabálytalanságom szépségei (fejezet). Pécs, Jelenkor Kiadó, 2003, 7-30.