2020. november 20-án tartanánk meg a ROLETTI bemutatóját, ám a világjárvány átírta az évadot. A bemutató elmarad, de a próbafolyamat nem áll meg. Németh Fruzsina Lilla segítségével egy kis bepillantást nyerhetünk a Roletti próbafolyamatból…

Dumb és Dumber a Jurányiban
próbanapló

Megérkezem a Jurányiba, állok a Szkéné terem előtt. Sehol senki. Se a folyosón, a kulcsra zárt teremben meg aztán pláne nem. Ezek szerint mégsem 10 órakor kezdődik a próba. Nem is, világosít fel a produkciós vezető, mert Vinnai András rendező ma fél 11-re írta ki a próbát Szabó Zoltánnal és Jankovics Péterrel. Akarja mondani, dehogy fél 11, hanem fél 12.

Ily módon kissé lihegve, összezavarodva, de továbbra is izgalommal ülök be első Roletti próbám jegyzetelésére. Az október 12-i olvasópróba utáni héten találkozom a TÁP Színház tagjaival: a Vinnai András által írt és rendezett, kétfős darabot most még a példányt olvasva, de már megfelelő hangsúlyokkal és beleéléssel prezentálja a két színész – azaz, a mogorva, cinikus Jánosi Jakabot alakító Jankovics Péter, valamint a kissé szerencsétlen, szeretetéhes és elismerésre vágyó Jakabi Jánost megformáló Szabó Zoltán. Karakterük közös vonása, hogy rettentően magányosak, miután mindkettőjükkel szakított életük szerelme.

E két férfi kialakulófélben lévő, legendás barátságáról szól a darab. János és Jakab gyakorlatilag a kultikus filmbéli páros, Dumb és Dumber színházi megjelenítése. Jó hangulatú, helyzetkomikumokkal és szóviccekkel telitűzdelt a szöveg, miként a próba is. A filmszerűség sem titkolt célja a majdani előadásnak, hiszen a próbán elhangzik a narrátor bevezető szövege, valamint az alkotók nevének stáblistához hasonló felsorolása.  

Nem kell olyan véresen komolyan venni az életet, hát még a színházat! Azt hiszem, ez fejezi ki igazán a rendező ars poeticáját. A playback színházi módszerrel dolgozó előadásban a két színészen és a fényeken kívül nem látunk majd semmit a színpadon. Az improvizáció eszközeit sem hanyagolva János és Jakab pantomimszerűen minden eseményt eljátszik: a liftnyitást, az ágyhordást, a tévékapcsolást.

Már most látszik, hogy ritmikailag nagyon pontos és tiszta előadásnak lesz tanúja a közönség, hiszen ha Szabó egy másodperccel később nyitja az ajtót, mintsem felcsendülne a nyikorgó effekt, vagy Jankovics egy pillanattal az „esernyős soundtracknél” később rázza le láthatatlan ernyőjét, akkor kínos szituációk sorozata alakulna ki a szándékolt kínosságot és kellemetlenséget amúgy sem nélkülöző előadásban.

Nézzünk mélyen magunkba: mi is röhögünk az énekesen, amikor más szöveget tátog, mint ami a magnón szól. S ha már a magnót említem: bár a színészek most még példánnyal a kezükben helyezkednek el a térben, a novemberi bemutatón már a saját hangjukra próbálnak majd rátalálni.

Szinte arcon csap az a fajta alkotói energiai hullám, amelyben ők hárman egymást ösztönözve, nevettetve jutnak el egyik jelenettől a másikig.  Poénlecsapás itt, humoros és cinikus szerva ott. Olthatatlan „trollkodási” vágy jellemzi a Garázsbanda tagjait: összejöttek a haverok, hogy röhögjenek egy jót magukon és ezáltal röhögtessék a többieket.

A Roletti szórakoztatóan szürreális előadásként, a színházi sitcomok egyikeként lesz jelen a Jurányi Ház Kamaratermében, ahol majd jól kinevethetjük mindennapos szeretetéhségünket. Is.