Sztankay Orsolya színésznő, idegenvezető, családállító. Olyan budai sétákat vezet, amelyek Kossuth-díjas színművész édesapja, Sztankay István életének fontos helyszíneire kalauzolja a kíváncsi rajongókat. Mindezek mellett éppen újratervezi az életét. Erről mesélt a Szabad Földnek.

A teljes riport a Szabad Földben olvasható.

Lénárd Anna, a Sétaműhely vezetője már mintegy tíz éve szervez tematikus korzózásokat és fedezi fel Budapest különböző arcait. Ő kereste meg a közelmúltban Sztankay Orsolyát azzal a kérdéssel/kéréssel: édesapja a főváros mely részét szerette különösen, és nem mesélne-e erről a színművész tisztelőinek. Így hát Fürdőköpeny és Hamlet címmel, „beépített” idegenvezető kalauzolásával járhatjuk be Sztankay István életének fontos helyszíneit, hallhatunk jó néhány családi anekdotát. Például arról, hogy az édesapja miért nem lett pap.

„Az apukám mindig zenebohóc akart lenni, hiszen ebben a figurában megannyi játékos elem benne van. Összeállított egy saját kis jelenetet: a Gombócevés a pantomim és commedia dell”arte ösztönös összeillesztése volt. Ezek alapján lassan egyértelművé vált a nagypapám számára, hogy bár István örökölte az ő játékosságot, humorát, orgánumát, és lelkesen szavalt, minden vágya ellenére nem pap lesz a fiából” – mesélte Sztankay Orsolya.

Sztankay Orsolya arról is beszélt, a jogi egyetemre a szülei kedvéért járt két és fél évet, merthogy ők mindig le akarták beszélni a színi pályáról. Ugyanakkor ő úgy érezte, színész szeretne lenni, és végül a Színművészeti Egyetemen szerzett diplomát. Mégsem úgy alakult a pályája, ahogy elképzelte – ilyenkor pedig az ember rendszerint önmagában kezdi keresni a hibát.

A válaszkeresés során jutott el a családállításig: „Számomra a családállítás egy önismereti folyamat része volt, amely során beláttam: a színészet egy lehetőség számomra, de nem kell mindenáron ezt választanom. Amikor az apai és anyai „árnyékokat” a helyükre tettem, rátaláltam az idegenvezetésre mint második szakmára, ami egészen a pandémiáig remekül működött, majd a világjárvány gyakorlatilag lefejezte a turizmus műfaját. Ebben egyébként az a jó, hogy minden olyan eszközt, amelyet a színészetben használtam, itt is alkalmazhattam. Ez egy interaktív játék: improvizálni is kell, miközben van egy adott ismeretanyag, amit át kell adni az érdeklődőknek.”

Talán a sors keze, hogy Sztankay Orsolya tavasszal az Operaházban, a Dömötör Andrásféle Figaro-trilógiában kapott prózai szerepet, méghozzá egy családállítót játszik. Ezenkívül a Gulag Alapítványnak is dolgozik: rendhagyó történelemóra keretében egy túléléstörténetet mesél el. A Válótársas című improvizációs színházban Schmied Zoltán a partnere: két mediátor beszélget arról, hogyan kell „jól” válni; a színészek pedig a rögtönzés módszerével mutatnak be tipikus párkapcsolati helyzeteket.

A teljes riport a Szabad Földben olvasható.